Blog, Kunszabó Eszter

Nagy a hideg a szegényeknek – Szilvia a viskóban

Nagyon hideg van, ugye? Tegnap egy hideg templomban ülve úgy átfáztam, hogy még 1 órán át nem éreztem a talpam. Szilvia is fázik, meg még sokan mások is. Nem, nem a templomban, hanem otthon… legyen az akár az utca, akár egy fűtetlen lakás.

Szilviát színes ruhadarabjairól, nagy hangjáról, énekéről messziről meg lehet ismerni. Az 50 év körüli édesanya, jelenleg egyedül él. Kicsi termetű, vékony asszony, akiről első látásra nem mondaná meg az ember, hogy milyen erővel rendelkezik, mind fizikailag, mind lelkileg. Szilvia huszonezres fizetéséből él, ezt kell beosztania ételre, állandó gyógyszerekre, gázra. A múlt durva sebei, az emberek akik sokat bántották végül belekergették egy állandó pszichés betegségbe, ami nem csak a másokkal való kommunikációban, hanem a munkavégzésben is állandó akadályt jelent számára.

Budapest külterületén szívességből lakhat egy kerti viskóban, ahol nem megfelelő a szigetelés, nincs víz, áram. A nagy mínuszok neki jóval nagyobb kényelmetlenséget okoznak, mint a legtöbbünknek, hiszen a falak lényegében papírból vannak.

hirdetés

“Vannak kutyáim. Nemcsak házat őriznek, hanem meleget is adnak…de így is nagyon hideg van éjszakánként. Minden reggel úgy kell feltörnöm a jeget a hordóban, hogy egy kicsit meg tudjak mosakodni…”

Ebből a kis viskóból jár dolgozni, újságot oszt reggelenként. Persze a fizetésének nagy részét levonják korábbi tartozások miatt. Azért csak elmegy újra és újra, jobb mint a semmi.

Hogy mi tartja benne a lelket? Hisz Istenben, hisz az emberi jóságban. Hisz abban, hogy az emberek egymásra vannak bízva, ezért ha van mit megosztania, ő is kinyújtja kezét a rászorulók felé.

Hordozzuk imáinkban ezekben a hideg napokban a rászorulókat, akik nem csak az utcán, de a saját lakásukban is megfagyhatnak.

(fotó: unsplash)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás