Blog, Szeghő Balázs

“Isten mindenkit hív” – 14 éves szerző debütáló írása a 777-en!

Sok remek szerzőt köszönthettünk már a 777 oldalán, de kétségkívül Szeghő Balázs története közülük is kiemelkedik: a 14 éves(!)  fiatalember Erdélyből jelentkezett, hogy szeretne írásaival hozzájárulni küldetésünkhöz. Már azt is hatalmas dolognak tartjuk, hogy egy ilyen fiatal tinédzsernek komoly gondolatai vannak, nem beszélve arról hogy hitéről is örömmel tesz tanúságot a nyilvánosság előtt. Reméljük nagy példaképe lesz sokaknak!

 

Isten szeretete végtelen. Aki szeretve, tiszta szívből keresi Istent, az megtalálja. Sokan a diákok közül dolgozatírás előtt „imádkoznak”, de nem szívből vagy szeretetből, csupán könnyelműségből. „Csak legyen ötös a töri jegyem” –  persze tanulás nélkül. Óra után pedig így vélekednek: „Nincs is Isten, ha lenne jobban tudtam volna a dolgozatot! Pedig még imádkoztam is!” Nem kereste Istent, nem érdekelte, kizárólag a jó jegyért szólította meg.

Az emberek nagy része azt hiszi, hogy Isten csak a templomban van. Másik része szerint mindenhol, ezért nem is kell templomba menni: az Eucharisztia számukra csak egy egyszerű ostya, semmi több.

Ugyanakkor szeretet nélkül még a templomban sem fogja az ember megtalálni Istent.

Ha valaki otthon imádkozik, olvassa a Bibliát, közel kerül Istenhez, hiszen találkozik vele. Ez nagyon jó, de nem elég. Mikor magunkhoz vesszük Jézust, igazából Ő tesz minket magáévá, ami leírhatatlan. Ezt otthon nem tudjuk magunknak megvalósítani. Jó példa lehet számunkra Szent Ignác (1556) mondása: Amikor megkérdezték tőle, mit tenne, ha rendjét feloszlatnák, azt felelte: elég lenne egy negyedóra az Oltáriszentség előtt.

A pásztoroknak egy angyal szólt: „Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.”(Lk. 2,9) Manapság az emberek nem hinnék el, hogy van Messiás, de több mint 2000 évvel ezelőtt az egyszerű pásztorok megkeresték, mert hittek. Azután meg hitük erősödött: ”Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.”(Lk. 2,20)

Egyszer mise előtt, bejött egy idős ember a sekrestyébe, és kérte a plébános atyát, hogy a szentmisét az ő lelki és testi gyógyulásáért ajánlja fel.  Az idős férfi elmesélte, hogy mindaddig nem hitt Istenben, míg egy súlyos betegség nem támadta meg a szervezetét. Életmentő műtéten esett át, amely előtt így fohászkodott: „Istenem, csak ezt éljem túl és örökké meg fogom hálálni!” Azóta jár templomba.

Isten mindenkit hív magához, valakit egyszerűbben, míg másokat nagyon nehéz és fáradtságos úton.

Nekünk azt is meg kéne köszönni, hogy az övéi lehetünk. Ezt elfelejtjük, természetes dolognak látjuk, de látjuk a példát: az az ember, aki fájdalom útján találta meg Istent.  Jézus úgy van jelen, hogy már nem választja el tőlünk sem az idő, sem a tér. Néhány helyzetben az imádság nem más, mint Isten keresése. Ha megtaláljuk, és elhisszük, hogy Ő értünk van és mi pedig Őérte, akkor különleges, és csodálatosan boldog életünk lesz.

Szeghő Balázs

 

Még nem érkezett hozzászólás