4+1 tipp, hogyan menjünk babával a templomba

Amint a babakocsi innenső oldalára kerülünk, a templomba járás is új, gyakorlatias feladatok megoldására sarkall. Ez a 4+1 szempont segíthet átgondolni, hogyan élheted meg szülőként is lelkileg a szentmisét.

1. Hová lesz a séta?

Szerencsés esetben a templom egy babakocsival kényelmes sétával megközelíthető otthonról. Nekem nagyon sokat segített az elejétől fogva, hogy kisfiam az odaúton elaludt, néha a teljes szentmisét át is aludta.

Ha busszal mész, érdemes lehet egy-két megállóval hamarabb leszállni, így a napi sétával is összeköthető a mise. Amennyiben kocsival mentek, akár indulás előtt is megkerülheted néhányszor a háztömböt (bár sok baba az autóban ugyanúgy elalszik, mint a babakocsiban).

Néhány hetes, hónapos csöppséggel azt gondolom, nem a legnagyobb templomok legnépszerűbb időpontjait érdemes választani. Egy családiasabb méretű tér kevesebb új arccal nyugodtabb környezet a picinek. Az erre felkészült helyeken kialakítottak baba-mama szobát, ahonnan kényelmesen, másokat nem zavarva vehetünk részt, ám ennek hiányában érdemes átgondolni indulás előtt, hol tudod szükség esetén tisztába tenni, megetetni a picit. A hazarohanás is opció, de az autóban, sőt a babakocsiban is lekerülhet egy koszos pelus. Legjobb persze, ha van megfelelő hely erre a templomban, illetve a plébánián. Hivatali időben akár telefonon is érdeklődhetsz, nincs-e olyan helyiség amit kinyitnának nektek erre az időre.

hirdetés

2. Reggel/délben/este?

Minden kisbaba más, sajátos ritmusa viszont általában kialakul a piciknek, amit megfigyelhetünk és támogathatunk, hogy rögzüljön. A gyermek nappali alvásait figyelembe kell venni, mikor eldöntjük, melyik időpontban menjünk misére. Érdemes lehet már az első hetekben olyan időpontban sétálni vele, mikor szentmise is van vasárnap. Ha megszokja, hogy minden hétköznap épp ekkor alszik egy-másfél órát a babakocsiban, nagyobb eséllyel alussza majd át a misét is. (A séta egyébként az imára is nagyszerű lehetőség szülőként! 😉 )

3. Hogyan indulunk?

Friss szülőként minden egyes indulás felér egy költözködéssel. Személy szerint én soha nem voltam a pontosság megtestesítője, így különösen nagy kapkodásba fordul egy-egy program előtt a család élete, ami nyilván feszült lelkiállapottal is jár. Férjemmel arra jutottunk, ez félrevezető lehet a pici számára, hiszen ahogy növekszik és minket figyel, nem azt fogja látni, hogy szívesen megyünk templomba. Más alkalmakkor is igyekszem persze minél kényelmesebben elindulni vele, de azt már sikerült elérnünk, hogy Isten házába vidáman kerekedjünk fel. Ez nem műmosolyokról szól, csak a már bennünk lévő pozitív érzések tudatosításáról és kifejezéséről. Számomra nagyon fontos, hogy gyermekünk lássa, tetteinket nem megszokás, hanem az Úr iránti szeretet motiválja, ahogy ezt én is megtapasztalhattam kicsiként szüleim hitével kapcsolatban.

4. Kelléktár

Van olyan gyerek, aki babakocsiban a legnyugodtabb, míg néhányan hordozókendőben, kenguruban. Te ismered legjobban a saját gyereked, így te tudod, szükség lesz-e ilyesmire. Ugyanez vonatkozik a különböző játékokra, plüssökre, rágókákra és hasonlókra. Ha úgy látod, hogy megnyugtatja, hozd el nyugodtan, csak gondold át, melyik ad ki valamilyen csörgő, sípoló, zenélő, doboló hangot, ami zavaró lehet.

+1

Az életnek ebben a szakaszában tényleg állandó a változás, így a legfontosabb, hogy ne mereven ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez. Beszéljük meg, szükség esetén ki megy ki a picivel a templomból! Akár soron kívül egy esti misét is beiktathat anya egyedül, ha apa uralja a helyzetet otthon. Előfordul, hogy kisbabával az ember lánya el sem jut misére (bárhogy is szeretne), különösen az első időszakban ez is benne van a pakliban. A lényeg, hogy ne szakítsuk meg a kapcsolatot Istennel, figyeljünk ebben az új helyzetben a vízen járás legújabb fortélyaira, küzdjünk az ellen, hogy savanyú kötelességgé degradálódjon a szentmise!

Képek: pexels.com, pixabay.com

hirdetés