A 777 #papoktitkosélete videósorozatának legújabb részében Hodász András atya szemszögéből élhetitek át (újra) a 777 OFFLINE januári eseményét!
Kategória
Blog
Az utóbbi napokban több emberrel is beszélgettem, egymástól függetlenül arról, milyen volt számomra a tavalyi év és mit várok az ideitől. Büszkén jelentettem ki mindnyájuk számára, hogy 2018 számomra a csodák éve lesz.
Nemrég szembejött velem egy hirdetés, amely „önbizalom növelő fotózást” kínál nőknek. Először jót nevettem rajta, de aztán elgondolkoztatott…
Nemrégiben még gyerekcipőben járt, azonban mára már nagy nézettségnek örvend a 777 blog videósorozata, a KV! Fogadjátok szeretettel születésnapi különkiadásunkat!
A Pure program vasárnap rendezte meg negyedszer az Anya-lánya Teaházat. Idei témájuk a mindennapi önkéntesség, mindennapi misszió volt, ennek fókuszában a családon belül megvalósuló odaadó, tevékeny szeretet.
Nekem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy a gondolataim és az érzéseim felett sokszor nem tudok uralkodni. Korábban sokat próbálkoztam ezzel. Valahogy beleragadtam a jókislány szerepbe, és ezért elég nehezen kezeltem, ha negatív érzéseim vagy gondolataim támadtak, hiszen ezek nem fértek bele a „keretbe”, amely szerint én mindig jól érzem magam, nyugodt vagyok, megfontolt és persze vidám. Mindig.
Sokáig küzdöttem a napi imádsággal. Könnyű elfelejteni, reggel a rohanás miatt, este pedig a fáradság veszi át az irányítást az ember teste felett. Ebben is ki kellett alakítanom a saját rutinomat.
Béndek Péter konzervatív filozófus még karácsony előtt tett közzé értekezést, amelyben úgy vélekedett, a politikai kereszténység értelme mára mindössze a nacionalizmus támogatására szorítkozik, mi több, nem is támogatja, hanem kiszolgálja azt. (A politikai filozófiában mély ismeretekkel rendelkező szerző ez esetben nacionalizmus alatt nem érzületre, hanem ideológiára gondolt.) A magam részéről azonban máshogy látom: a politikai kereszténységnek jelentős feladata és terrénuma van még a nihilizmus által sanyargatott XXI. századi Európában is.