Három napig nem ettem semmit – tanúságtétel a böjtről

Katolikusként mindig tartottam a pénteki húsböjtöt, ami nem is esett nehezemre mert simán előfordulnak máskor is olyan napok mikor nem eszem húst, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorúböjtöt is megtartottam amik viszont nehezen mentek, kedvem se volt hozzá, és soha nem értettem hogy mire jó. Nem éreztem tőle semmilyen hitbeli változást, inkább csak az járt bennem hogy meg kell tartani mert ez az előírás, ha nem akkor majd lehet meggyónni, meg talán valami olyasmi megfelelés/bizonyítás kényszer volt bennem hogy ennyit már no, csak megteszek én is ha egyszer Jézus meghalt értünk a kereszten. Egyszóval sohasem szerettem a böjtöt.

Aztán a közösségünkben egy alkalommal a böjtről volt szó (ajánlották Jentezen Franklin: A böjt c. könyvét, bár nem olvastam), és valaki elmesélte a tanúságtételét, hogy mekkora változást hozott az életében. Épp egy függőségemmel küszködtem, amitől már régóta szabadulni szerettem volna. Közben szerettem volna közelebb kerülni Istenhez, de a folytonos elesés mindig elszakított tőle, és ahogy egyre inkább olyan feladatokat vállaltam amihez tiszta szív és lélek kell, úgy egyre erősebbek lettek a támadások. Ekkor szembejött az a rész a Szentírásból, amikor a tanítványok megpróbálnak kiűzni egy ördögöt, de nem sikerül nekik és miután Jézusnak sikerült megkérdezik tőle hogy nekik mért nem sikerült. Erre Jézus a tanítványok kevés hite mellett ezt mondja:

hirdetés

„Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)

Ekkor jött bennem az elhatározás, hogy adunk egy utolsó lehetőséget a böjtnek, a fent említett tanúságtételben kapott segítségekkel: Gyermeki hit és bizalom, ima reggelire, ebédre és vacsorára, és három napig nem eszem semmit. Csak ittam (leginkább 100%-os gyümölcsleveket és sokkal többet, mint egy normális nap) illetve napi 3 pohár gyümölcsös joghurtot vagy kefírt. Kifele persze nem mutattam semmit, éltem a mindennapokat, dolgoztam és sportolni is elmentem.

Ami már elsőre megdöbbentő volt, hogy a 3 nap alatt soha nem éreztem nagyon éhesnek magam. Egy állandó nagyon minimális éhségérzet volt, de ez segített hogy ilyenkor azonnal dicsőítsem Őt és Vele legyek az elején, akárcsak 3 mondat erejéig. Viszont sokkal többször. Ahogy teltek a napok, egyre közelebb éreztem magam az Úrhoz, és a kísértés is elmúlt. Egyre többször fordultam hozzá, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy megint az Ő folyamatos jelenlétében érzem magam. Egyre mélyebb lett a kapcsolatom az Atyával, és a végén olyan közel éreztem hozzá magam, mint még talán soha.

Aki azt hiszi hogy a három nap után alig tudtam újra enni az téved: Az utolsó este épp lelkigyakorlatra mentem, ahol vacsoránál megettem a fél asztalt és többet ettem utána mint bármikor.

Letörte a láncomat, és egy teljesen új mélységét kaptam a hitnek. Nem tudom kifejezni mekkora öröm és hála van bennem mindezért. Ezzel a böjttel Isten megtanított arra is, hogy ha gyermeki hittel fordulunk hozzá és teljesen megbízunk benne, akkor Ő bármire képes bennünk, láncokat tör és hegyeket mozdít. Dicsőség Istennek! Deo gratias!

A szerző a 777 olvasója

hirdetés