Imához, elmélyüléshez ajánljuk ezt a gyönyörű dicsőítődalokból álló válogatást.
Talán nem mondok újat azzal, hogy a nevetés jótékony hatással van az egészségre. Így van ezzel Adrian Plass brit író is, aki leginkább humoros keresztény könyveiről híres, de ezen kívül ír komoly hangvételű regényeket, elbeszéléseket, illetve Biblia-kommentárokat is. Lehet-e humoros formában írni a keresztény életről? Hány gumimaci egy igehirdetés? Mozdítható-e hittel a gémkapocs? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ, ha elolvassuk az Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvet.
Megdöbbentő, őszinte sorokat idézett a valasz.hu tegnapi cikke Gregorios III. Lahhámtól, Antióchia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög-melkita katolikus pátriárkájától. A vele készült interjúkötetből összegyűjtött gondolatok tragikus képet mutatnak a „Nyugat” helytelen hozzáállásáról és a közel-keleti keresztények üldöztetéséről.
Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.
Megtérésem után az első komolyabb találkozásra a gonosszal májusban került sor. „Minden összejött” – ahogy mondani szokták. Előzőleg hirtelen kerültem nagyon magasra, mert úgy volt, hogy mehetek meglátogatni egy rendet, de aztán ezt lemondták. Egy másik helyről pedig már egy ideje csönd volt, és csak pár sorban annyit kaptam éppen akkor, hogy mostanában nem tud írni. Ekkor betegen voltam otthon, ráadásul egyedül. Tökéletes célpont a kísértő számára.
Amióta az eszemet tudom az a legnagyobb álmom, hogy egyszer majd feleség és anya legyek. A barátaim nagy része kapcsolatban van, jegyes, házas, babát várnak, vagy épp már meg is született a csöppség. 21 éves vagyok (a barátaim is a húszas éveik elején járnak) és néha már úgy érzem, hogy lekéstem. 21 évesen. Na álljunk meg egy pillanatra!
A KV legújabb részében Hodász András atya gyilkosságról és bálványimádásról is szót ejt!
Amikor a hit munkában való megmutatkozására gondolunk, talán a szegények közt tevékenykedő nővérek, papok, esetleg hittanárok juthatnak eszünkbe. Nem kell azonban feltétlen hitéleti munkakörben tevékenykednünk ahhoz, hogy megéljük a hitünket. Minden őszinte és egyenes munka szent, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta egykor: „Jézus maga ácsként dolgozott, és e munka által az emberek részesültek a Teremtő művében.”