A május eleji HOPES konferencia (az európai imádság házák vezetőinek találkozója) után Johannes Hartl a keddi munkatársi imát (az egyetlen a héten, amikor minden munkatárs együtt imádkozik) beáldozta egy beszámolóért, mert az előtte való héten annyi stratégiailag fontos dolog történt, hogy szerette volna mindannyiunkkal megosztani. Most az ott elhangzottaktól és a HOPES-on szerzett benyomásaimról szeretnék írni.
Az elmúlt fél évben sok olyan fiatallal találkoztam, akik elkeseredve mondták, hogy teljesen kiábrándultak a kereszténységből, az egyházból, meg úgy általában a vallásosságból. A leggyakrabban előkerülő ok elég meglepő volt: elegük van a sok értelmetlen kötelességből és elvárásból, amit az (egyházi) iskolában, vagy éppen otthon állítanak velük szemben. Úgy érzik, hogy képmutató emberek várják el tőlük, hogy ők is álszentek legyenek… Mi történik itt?
A gyermekek (beleértve minket, „felnőtt” gyermekeket is) sokszor elvárják, hogy a szüleik tökéletesek legyenek. Elveszítjük a türelmünket velük szemben, néha őket hibáztatjuk azokért a dolgokért, amelyek nehézséget jelentenek az életünkben. Gyakran elfelejtjük, hogy ők adtak nekünk életet, és megfeledkezünk arról a számtalan áldozatról, amelyeket a mi jólétünkért és boldogságunkért hoztak.
Sokan vagyunk úgy katolikusok, hogy bizony meg kell küzdenünk azért, hogy elmenjünk gyónni. Fárasztó lehet, „egyéb dolgunk is van”, kellemetlennek, esetleg megalázónak tűnik megvallani egy ember előtt, de legfőképpen Isten előtt, hogy megint „gátlástalan hullarablók” voltunk.
A napsütés és programhegyek közepette érdemes egy pillanatra megállni, hogy végiggondoljuk, lelkiekben milyen nyarunk is van/lesz/ volt eddig. Mivel sok kereszténytől hallom, a hétköznapi ritmushoz igazított lelki élet a legmelegebb évszakban egyensúlyát veszti, összeszedtem pár tippet.
„Manapság a szentségi házasságok nagy része érvénytelen, hiszen a párok nem értik meg teljesen a véglegességet és az elkötelezettséget. Az ideiglenesség kultúrájában élünk” – felelte Ferenc pápa a lateráni bazilikában tartott kongresszus kérdezz-felelek szekciójában egy laikus kérdésére, majd elmesélt egy történetet.
Ki hozza a döntéseket az életedben? Bízol-e eléggé Istenben? Képes vagy-e átadni neki az uralmat az életeden? A „onetimeblind” keresztény videókat készít, amelyekben alapvető kérdéseket dolgoznak fel döbbenetes erővel, 2-3 percben. Az alábbi videó a fenti kérdésekkel foglalkozik.
Ma ünnepli 44. születésnapját Csiszér László, Magyarország egyik legelismertebb dicsőítés vezetője. A csíkszeredai születésű zenész 1994-ben döntötte el: még többet akar az Istenből, Jézus életét akarja élni, és hirdetni az evangéliumot. 1996-ban hagyta el Erdélyt, hogy Magyarországon dicsőítsen. A 777 egy kis válogatással kíván boldog születésnapot! Isten éltet, Isten éltessen!