Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.
Megtérésem után az első komolyabb találkozásra a gonosszal májusban került sor. „Minden összejött” – ahogy mondani szokták. Előzőleg hirtelen kerültem nagyon magasra, mert úgy volt, hogy mehetek meglátogatni egy rendet, de aztán ezt lemondták. Egy másik helyről pedig már egy ideje csönd volt, és csak pár sorban annyit kaptam éppen akkor, hogy mostanában nem tud írni. Ekkor betegen voltam otthon, ráadásul egyedül. Tökéletes célpont a kísértő számára.
Amióta az eszemet tudom az a legnagyobb álmom, hogy egyszer majd feleség és anya legyek. A barátaim nagy része kapcsolatban van, jegyes, házas, babát várnak, vagy épp már meg is született a csöppség. 21 éves vagyok (a barátaim is a húszas éveik elején járnak) és néha már úgy érzem, hogy lekéstem. 21 évesen. Na álljunk meg egy pillanatra!
Az amerikai Gatestone Institute frissen megjelent tanulmányában tragikus kép sejlik fel a brit főváros keresztény jövőjét illetően. A mérleg 2001 óta több, mint 500 bezárt templom, melyeknek nem elhanyagolgató része immáron mecsetként funkcionál. A tendenciák alapján ez a folyamat az elkövetkező években nemhogy stagnálna, valószínűleg gyorsulni fog.
A KV legújabb részében Hodász András atya gyilkosságról és bálványimádásról is szót ejt!
Ismét tömeges zavargások törtek ki Kongóban, miután a katolikus püspökök bejelentették: a továbbiakban nem vesznek részt a kormány és az ellenzék közötti tárgyalásokban. A kongói Püspöki Konferencia nemzetközi segítséget kér, mert hónapok óta nincs előrelépés a decemberi megállapodás végrehajtásában.
Több ezres tüntetést tartottak egy oktatási intézmény mellett, amit jogi ürügyek mögé bújtatott politikai támadással akarnak ellehetetleníteni. Akár tegnapi hír is lehetne: ez a tüntetés azonban még novemberben volt egy katolikus iskola védelmében. Szülők egy csoportja most petícióval próbálja felhívni a figyelmet az iskola megmentéséért folytatott küzdelmükre.
Amikor a hit munkában való megmutatkozására gondolunk, talán a szegények közt tevékenykedő nővérek, papok, esetleg hittanárok juthatnak eszünkbe. Nem kell azonban feltétlen hitéleti munkakörben tevékenykednünk ahhoz, hogy megéljük a hitünket. Minden őszinte és egyenes munka szent, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta egykor: „Jézus maga ácsként dolgozott, és e munka által az emberek részesültek a Teremtő művében.”