Egyéb

Látni akarjuk Jézust

“Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Filephez mentek és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” (Jn 12,20-21)

A görögök, akik eljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, azt a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz: látni akarjuk Jézust. Látni, és nem hallani. Pedig: “A hit hallásból van” (Róm 10,17). Vegyük komolyan a világnak felénk való igényét.

A gyakorlati életünknek a gyümölcseiben akarja látni ez a világ Jézust. Istennek, Jézusnak nincs teste, az övéi – te meg én – a Krisztus-test. Sokszor mondják az emberek: ne minket nézzetek! Hol nézzék Jézust, ha nem bennünk? Pál apostol azt mondta: “Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé” (1Kor 11,1). Azt kellene mondanunk: nézzetek minket, bennünk él Krisztus.

Ne hárítsuk el a felelősséget! Ennek a szegény világnak joga van arra, hogy lássa benned és bennem a Krisztust. Mi Jézus halálának a gyümölcsei vagyunk. Azért mondta Jézus, hogy most már nem bennem, hanem a gyümölcseimben keressetek. A hívő emberben kell, hogy láthatóvá legyen az élet. Mégis, hol? Az ige mondja, hogy mindegyikőtök szentségben bírja a maga edényét, a maga sátorházát. Akiben Isten Lelke lakik, az szent sátor.

hirdetés

A szentek szentje Isten gyermekének a lényege. Be szoktál járni oda, amikor imádkozol? A Vele való közösségbe, abba a csodálatos mennybe. “Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez” (Zsid 4,16).

Akkor lesz az életed hiteles bizonyságtétel Jézusról, ha közel kerülsz Hozzá, ha Vele élsz.

Amikor Mózes lejött a hegyről, az Istennel való közösségből, arcának bőre úgy sugárzott, hogy nem tudtak ránézni, mert Istennel beszélt.

Forrás: Trausch Liza : “…Beszéded megelevenít…” Zsoltár 119,50 – Áhítatok minden napra

Még nem érkezett hozzászólás