Jézus Kaifásnál eltöltött éjszakája földi életének utolsó éjszakája volt. Valószínűleg folytatta az imádságát, melyet megtörtek a Getsemani kertbe betörő katonák, az árulás, majd a főpapok vádaskodása, megalázása. Virrasztott, ahogyan sok templomban az esti szertartás után mi is tettük. Nem hagytuk magára, éberek maradtunk.
Mindannyiunkhoz máshogy szól Isten, és mindannyian máshogy érezzük a kéztetést Isten iránti szeretetünk és hálánk kifejezésére. De vannak, akik nem veszik észre az Ő szeretét, viszont nem szabad engednünk, hogy ez minket gátoljon hitünk kifejezésében.
Azt vettem észre, hogy a környezetemben mindenki állandóan pörög. El vagyunk árasztva programlehetőségekkel, barátokkal, munkával vagy tanulmányokkal.
Mégis… nem csak erre gondolok, amikor azt mondom: mi sosem unatkozunk.
Van valami megható abban, ha egy hajléktalan Bibliát olvas az aluljáróban, miközben várja, hogy a Nyugatinál áramló tömeg megszánja egy kis alamizsnával. Persze sokakban visszatetszést is kelthet, de én úgy érzem, inkább tanulhatnék tőle.
Keresztény családban nevelkedvén valahogy sosem kérdőjeleztem meg a nagyböjti tevékenységek mibenlétét, de évről évre, ahogy próbálom a Húsvét misztériumát egyre jobban megérteni és megélni, akaratlanul is feljön a kérdés, hogy haladok-e egyről a kettőre, mit csinálok tulajdonképpen és ez miért is olyan jó nekem?
Nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy mi az Egyház szerepe a mi életünkben, de azzal is, mi a mi szerepünk az Egyház életében és mi lehet abban, hogy mások is otthon érezzék magukat Egyházunkban…
Készülünk az Eucharisztikus kongresszusra, már külön imát is imádkozunk a mise végén. De mi is történt a mise vége előtt pár perccel? Megálltunk és találkoztunk valakivel vagy eldaráltuk a kérés-listát és azon gondolkodunk hogy mi is jön most mise után.
Cikkek százai vagy talán ezrei szólnak az ima erejéről, az imádkozás módjairól, csodákról, amik ima hatására történtek. És tapasztaljuk a saját életünkben is: rövid fohász, reggeli/esti ima, imaböjtlánc, tized… . (Jó esetben) nagyon sokat imádkozunk.