#csakegygondolat – Isten orchideája

Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.

Volt egy orchideánk a konyhaablakban. Szegény teljesen elszáradt egy idő után, és csak a levelei maradtak meg. Ha az enyém lett volna (és nem a lakótársamé), biztos, hogy kidobom. Még talán zavart is, hogy “nem tölti be a funkcióját”, egy-két zöld levél nem nagy szám, olyan szép virága lehetne, akkor miért nincs? Mindig keserű szájízzel néztem rá (persze a konyhában nyilván más dolgok is lekötöttek, de a háttérben ott volt az “orchidea”.)

Aztán egyszer csak feltűnt, hogy még egy levél kezd a közepéből kinőni. Nem is értettem, hiszen szinte semmit nem foglalkoztunk vele. Egyre nagyobb lett a levél, úgyhogy néha egy kis vizet is adtam neki, hogy lássam, mi fog történni. Szép lassan egy új szár is elkezdett kinőni. Na, itt már olyanná váltam, mint egy kisgyerek: azóta minden reggel nézem, ahogyan látványosan nő a szár, és hamarosan teljesen újra fog éledni, biztos virágot is hoz majd.

hirdetés

Most, miután a nullához közelítő kertészeti tudásomat előadtam, elmondom azt is, hogy mi jutott még eszembe az orchideának és a reggeli kávéknak köszönhetően:

Pont olyan vagyok néha, mint ez a haszontalan kis orchidea. Elszáradok, elhalok, eltávolodok Istentől, “nincs semmi hasznom”, nem hozom a formám, nem érzem szépnek magam lelkileg…  Isten pedig (ellentétben a fent részletezett énemmel) türelmesen várakozik. Nem nyaggat, hogy ilyen meg olyan vagyok, vagy nem vagyok. Nincsenek fölösleges próbálkozásai, hogy rám öntene fél liter vizet naponta. Egyszerűen vár, és nézeget, és talán Ő még drukkol is (velem ellentétben).

És akkor, valamilyen “titkos erő” (mondjuk a Szentlélek) segítségével életre kelek, mindig újra és újra megerősödök, növekedek. Isten pedig mint egy igazi türelmes és szerető Apuka: boldog. Örül minden egyes milliméternek, amit növök, és segíti a folyamatot.

Tudom, sok kommentben olvastam, hogy emberi tulajdonságokkal ruházom fel Istent. Azt gondolom, hogy ez a személyes kapcsolat, a közeledés egyik alapja lehet: elképzelni Őt, elképzelni a “hozzáállását”, az érzéseit. Akkor is, ha ezt teológiailag nem bizonyítjuk be.

hirdetés