Van valami megható abban, ha egy hajléktalan Bibliát olvas az aluljáróban, miközben várja, hogy a Nyugatinál áramló tömeg megszánja egy kis alamizsnával. Persze sokakban visszatetszést is kelthet, de én úgy érzem, inkább tanulhatnék tőle.
Minap a Nyugati aluljáróban sétáltam, mikor megláttam egy hajléktalant a lépcső aljában üldögélni. Ez eddig, sajnos, nem olyan különleges látvány. Mikor elmentem mellette belekukkantottam a nyitott könyvbe. Nem kellett elolvasnom, hogy sejtsem, a Biblia van a kezében. Azért kétszer is elmentem mellette, hogy meggyőződjem róla, valóban a Szentírást olvasgatja. Egészen meghatott, ahogy ült a lépcső alján, nem kéregetett, nem siránkozott, csak csendesen olvasgatta a Bibliát. Látszott, hogy nagy becsben tartja.
Ahogy továbbsiettem a dolgomra, azon töprengtem, mi fogott meg annyira a jelenetben. Miért volt rám olyan nagy hatással, hogy pont a Bibliát olvasta a bácsi? Talán azért mert nem jajgatott és kéregetett, ahogy azt sok más társa tenné. Vagy egyszerűen a tény, hogy valaki egy meglehetősen kilátástalan helyzetben is Isten szavát olvassa, Jézus tanítására figyel. Talán azon lepődtem meg, hogy nem félt felvállalni a hitét több ezer ember előtt, akik elhaladtak előtte aznap.
hirdetésAz utolsó gondolatra kissé elszégyelltem magam. Én még egy többségében keresztény közegben is elgondolkodom, mit fognak szólni, ha felveszem a keresztény feliratú pólómat. Pedig én is úgy gondolom, hogy a hitem nem magánügy. Mégis, gyakran félek felvállalni, félek kilépni a komfortzónámból és tanúságot tenni a hitemről.
Holott, evangelizálni nem ott kell, ahol már mindenki Jézust követi!
Egy kis apróság is elég, hogy az emberek elgondolkodjanak és közelebb kerüljenek Istenhez. Hihetetlen mennyi mindent tanulhat az ember vadidegenektől is, ha nyitott szemmel és nyitott szívvel jár a világban!
Lábánné Hollai Katalin
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás