Ismételten egy mesét hoztunk nektek, méghozzá Varga Emese tollából. Még ősszel küldte el nekünk a „Mesék élni tanítanak” című meseíró pályázatunkra. Fogadjátok szeretettel ezt a kedves mesét a gyász feldolgozásáról.

Ismételten egy mesét hoztunk nektek, méghozzá Varga Emese tollából. Még ősszel küldte el nekünk a „Mesék élni tanítanak” című meseíró pályázatunkra. Fogadjátok szeretettel ezt a kedves mesét a gyász feldolgozásáról.
A pápa a június 22. és 26. között megrendezett Családok Világtalálkozóján üzent a házaspároknak, hangsúlyozva, hogy a házasság egy lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos utazás – akárcsak az Istennel való élet. A szülők számára kiemelte, hogy ahogy Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő, úgy ők se védjék meg gyermekeiket a legkisebb nehézségektől, szenvedésektől. Ferenc pápa beszédét a katolikus.ma oldalról szemlézzük.
Közeledik a gyereknap – na de hogyan vonatkozik ez ránk, felnőttekre? Tényleg lehetnek olyan pillanatok, amikor a terheket, gondokat elengedve csak a mennyei Apukánk ölébe ülhetünk? Amikor megfeledkezhetünk minden másról és örülhetünk annak, hogy élünk?
Ahogy belenézek a tükörbe semmi mást nem látok, csak a hatalmas karikákat a szemem alatt. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon fáradt. És mintha a csukott fürdőszoba ajtó egy cseppet se tompítana a gyereksíráson… Lehet azért, mert most már az agyamban is csak az órák óta tartó ordítást hallom.
A másodikos fiam jövő hónapban lesz elsőáldozó. Nagy megtiszteltetés segíteni a gyermekemet, miközben arra készül, hogy első alkalommal vegye magához Jézust. A kisfiam is rendkívül izgatott a szentséggel kapcsolatban, de az elmúlt néhány hétben többször kaptam rajta, hogy fennhangon ábrándozik arról, mi mindent fog majd venni az elsőáldozásra kapott ajándék pénzből. Tavaly végignézte, ahogy a bátyja egymás után nyitotta ki a nagylelkű ajándékokat tartalmazó borítékokat, és tudja, hogy most rajta a sor. Hogy érheti el egy szülő, hogy a nyolc éves gyereke mindeközben Jézusra tudjon koncentrálni? Íme néhány tipp, mely remélhetőleg a segítségedre lesz ebben!
Emlékszem, mikor életemben először hallottam a terrorizmusról. Hét éves voltam 2001. szeptember 11-én. Mélyen belém égtek a pillanatok, mikor világomnak kitörölhetetlen része lett a tudat, léteznek olyanok, akik elterveznek és végrehajtanak ekkora gonoszságot. Mit is kezdtem a gondolattal? Hogy aludtam el aznap éjszaka?
Ahogy eltettem a férjemnek írt levelet a fiókom legmélyebb pontjára, reméltem elásom vele együtt a csalódásokat, a fájdalmat is. Harmonikus, boldog házasságba szerettük volna fogadni leendő gyermekünket, ahol mindent elsöprő szeretettel várják. Félre akartam tenni a kudarcérzést és az elmémbe kúszó gyilkos gondolatokat…
Hogy hogy jön a kereszténységhez a padlizsán? És hogy kell megtéríteni a figyelmetlen cukrász kisasszonyt? A gyerekek megmondják!
Az egész szerkesztőségben nagyon jókat mosolyogtunk kacagtunk azokon, amiket kommentekbe írtatok egy múltkori aranyköpéses cikkünk alá. Annyira jók voltak, hogy lehozzuk őket egyben. Ez a magyar valóság!
Akinél van kisgyerek a családban vagy a környezetében, jól ismeri az érzést: akkora cukiságokat tudnak mondani, hogy nem bírja ki az ember nevetés nélkül. A következő gyűjteményben néhány hitéleti aranyköpéssel mosolyogtatunk meg Benneteket!
Kicsiként féltem a temetőben, kelletlenül mentem szüleimmel a sírokhoz, emlékszem az érzésre. Ahogy nőttem, fejlődtem, természetesen a halállal való kapcsolatom is megváltozott. Természetesen? Nem biztos. Kérdés, mennyiben természetes a mai ember halálról alkotott képe – vagy annak hiánya.