Ismételten egy mesét hoztunk nektek, méghozzá Varga Emese tollából. Még ősszel küldte el nekünk a “Mesék élni tanítanak” című meseíró pályázatunkra. Fogadjátok szeretettel ezt a kedves mesét a gyász feldolgozásáról.

Ismételten egy mesét hoztunk nektek, méghozzá Varga Emese tollából. Még ősszel küldte el nekünk a “Mesék élni tanítanak” című meseíró pályázatunkra. Fogadjátok szeretettel ezt a kedves mesét a gyász feldolgozásáról.
A pápa a június 22. és 26. között megrendezett Családok Világtalálkozóján üzent a házaspároknak, hangsúlyozva, hogy a házasság egy lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos utazás – akárcsak az Istennel való élet. A szülők számára kiemelte, hogy ahogy Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő, úgy ők se védjék meg gyermekeiket a legkisebb nehézségektől, szenvedésektől. Ferenc pápa beszédét a katolikus.ma oldalról szemlézzük.
Közeledik a gyereknap – na de hogyan vonatkozik ez ránk, felnőttekre? Tényleg lehetnek olyan pillanatok, amikor a terheket, gondokat elengedve csak a mennyei Apukánk ölébe ülhetünk? Amikor megfeledkezhetünk minden másról és örülhetünk annak, hogy élünk?
Ahogy belenézek a tükörbe semmi mást nem látok, csak a hatalmas karikákat a szemem alatt. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon fáradt. És mintha a csukott fürdőszoba ajtó egy cseppet se tompítana a gyereksíráson… Lehet azért, mert most már az agyamban is csak az órák óta tartó ordítást hallom.
Kicsiként féltem a temetőben, kelletlenül mentem szüleimmel a sírokhoz, emlékszem az érzésre. Ahogy nőttem, fejlődtem, természetesen a halállal való kapcsolatom is megváltozott. Természetesen? Nem biztos. Kérdés, mennyiben természetes a mai ember halálról alkotott képe – vagy annak hiánya.
Tisztelni két dolgot lehet, a teljesítményt és a személyt.
Az első feltételes: amennyiben valaki teljesít, annyiban jár neki a tisztelet. Amennyiben apám, anyám helyt álltak az életben, feladataikat becsülettel ellátták, a rájuk bízottakról nagylelkűen és figyelmesen gondoskodtak, önzetlenek, melegszívűek, megbízhatóak, együttműködőek, irgalmasok, jólelkűek, megbocsátók voltak, annyiban tisztelem őket. (Ez esetben valószínűleg nem lesz szükségem pszichológusra ahhoz, hogy rendbe tudjam tenni az életemet.)
A szociológusok előtt már régóta ismert tény, hogy az elvált, egyszülős családokból érkező gyerekek rosszabbul teljesítenek a közép és felsőoktatásban és a számarányukhoz képest kevesebben szereznek diplomát. Ennek a jelenségnek az egyik leglényegesebb okára világít rá a norvégiai Oslói Egyetemen nemrég befejezett kutatás, amely azt az eredményt hozta, amit röviden úgy foglalhatnánk össze: azok a gyerekek, akik elveszítik az édesapjukat, elveszítik az ambíciójukat is.
Nemrég tértem haza egy jegyeseknek szóló hétvégéről, ahol menyasszonyommal az egyik közös feladatnak azt kaptuk, hogy egy puzzle képben elmesélve rajzoljuk le a majdani közös életünk azon alappilléreit, építőkockáit, amelyekre a házasságunkban különösen is nagy figyelmet szeretnénk fordítani. A közös puzzle képünket olyan elemet alkották, mint például heti egy közös este, évi egy közös hétvége, közös imádság, minőségi idő, stb. és volt még ott egy puzzle elem…