Néhány napja már írtunk arról nektek (itt), hogy milyen emberléptékű tud lenni egy nagyböjti elhatározás, és mennyire fel lehet ajánlani mindennapos dolgokat is. Ma három gondolatot hoztunk nektek, amelyekkel talán érdemes ebben az időszakban élni.
Varga Gergő Zoltán
Úgy szeretnék egyszer az utcán, vagy bárhol járva arra a kérdésre, hogy mit csinálsz? úgy felelni: én csak szeretem az Istent.
A teremtett világra való rácsodálkozás mindenféle formája az egyik legszebb időtöltés tud lenni számomra. Íme néhány ötlet nektek, amelyek segíthetnek tudatosan emlékezni arra, hogy Isten műve nem unalmas.
Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.
Milyen érzés azzal a tudattal élned, hogy meghalt érted valaki?
A rengeteg animációs és figyelemre kevéssé érdemes film közt akadnak olykor igazi gyöngyszemek a karácsonyi filmfelhozatalban. Elmesélem, számomra miért a Forrest Gump az egyik legszebb történet.
Az egyik karácsonyi homíliában hallott gondolatfoszlányt osztanám meg veletek, – ugyan csak töredékesen, amennyire képes vagyok felidézni – melyben egy ferences testvér megragadó képekben beszélt a karácsonyfa hordozta szimbolikáról.
Szenvedés számomra hajnalban kelni és biztos nem vagyok ezzel egyedül. Mi veszi rá az embert, hogy egy hónapon át mégis rendszeresen fejelje meg a biológiai óráját?
Varga Gergő Zoltán a bécsi adventi vásár tapasztalatait osztja meg Veletek, azaz meg lehet-e találni Istent a forgatagban?
Épp a napokban történt velem ez az apró esemény, de olyan szemtelenül nyilvánvalóan volt velem az Isten, hogy azóta nem tudok nem mosolyogni, ha eszembe jut.