Blog, Varga Gergő Zoltán

4+1 ok, amiért szeretek templomba járni

Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.

1. Egy óra az Istennel

Számomra megnyugtató érzés, hogy – hétköznapokon főleg – egy órában elengedhetem a világi problémákat, kikapcsolhatom a telefonomat, teljesen kiszakadhatok a mókuskerékből. Olyankor az odafigyelésen kívül tényleg semmi dolgunk, minden gondunk és bajunk megvár az ajtóban, és egy óra múlva újult erővel csaphatunk közéjük.
Sosem értettem, mikor azt ecsetelték az emberek, hogy így meg úgy nincs idejük vasárnap elmenni egy misére. Mármint úgy értem, ha egyetlen órát képtelenek vagyunk a legfontosabb dologra rászánni a héten, nem tehetjük-e fel a kérdést magunknak: időnk nagy részét valóban lényeges dolgokkal töltjük el?

2. A templom nagysága

Van valami különösen vonzó számomra magában a templom épületében. Mindig olyan hátborzongatóan kellemes érzés belépni apró emberként egy gigantikus templom ajtaján, hogy ott megcsapjon a szenteltvíz, a gyertyaláng és a tömjén illatának az a jellegzetes keveréke, amit csak ott érezhet az ember. Kiskoromban mindig azt gondoltam, hogy azért kell ilyen szép és nagy házat építeni mindig az Istennek, mert ő egy nagyon jó valaki, aki emellett még jó nagyra is megnőtt. (Bár sosem értettem, hogy a felhozatalból hogyan választja ki, éppen melyikben lakjon.) Mindenesetre, az a kicsinységérzet, ami elfog egy ilyen helyen (és ami egyáltalán nem egy nyomasztó valami), már alapból megteremti számomra az imádásnak a helyét, az Atyához/Apához való hazaérkezés örömét.

3. Új dolgok megismerése

Új dolgokkal találkozni mindig izgi. Mikor idegen helyen megyek templomba, mindig elfog egyfajta izgatott várakozás, hogy a százszor hallott sztorik egy új atyában, egy másik közegben milyen húrokat pendítenek meg, milyen ismeretlen aspektusból világítanak rá a dolgokra. És bár az ember igyekszik gyakran forgatni a Bibliát, azért néha nem árt az ismétlés, főleg, ha valaki el is mondja a gondolatait egy szakaszról, és ha ez a valaki még főállásban párbeszédben is áll a Szentlélekkel, az abszolút kincset ér.

4. Csend

Ha nem is kifejezetten misére indul az ember, csak épp egy forró nyári hétköznap beülünk túlélni öt percre a templom hűvösébe, nagyon jól tud esni az a csend, ami olyan békésen rátelepszik aztán lelkünkre, hogy nem is értjük, ha nem jövünk be, hogyan bírtuk volna ki odakint az őrjöngő forgalom és a saját dolgára igyekvő személytelen tömeg forgatagában. Itt tudatosul, hogy az Isten itt is, ott is velünk van, de nekünk végtelenszer könnyebb a dolgunk, hogy megtaláljuk Őt, ha nem sodor el a világ próbálkozásaink közben.

+1. Mert az Isten örül neki

Annyira egyszerű és néha eszünkbe sem jut.

 

Varga Gergő Zoltán

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás