Jézus vega volt? Baj-e egyáltalán, ha valaki az? És mit csináljunk, ha valaki akár egyik, akár másik oldalról megintene bennünket? Hogyan állnak a témához a keresztények? Ezt a kérdéskört járjuk most kicsit körbe.
Varga Gergő Zoltán
A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.
Ferences templomunkban egyszer vendégmisézett egy jezsuita pap. Az ő gondolatai nyomán hónapokkal később végre megérett bennem, hogy tényleg miért a hitetlen Tamás az egyik legzseniálisabb szentünk.
Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
Többször szegezték már nekem a kérdést, mintsem meg tudnám számolni, hogy honnan tudom, amit írok az helyes, igaz, rendben van? Hát nem tudom. Sőt. Viszont elmondhatom, hogy látom én a dolgot.
„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek”
A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. /Mt 13:16/
A négyévente megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 52. (továbbiakban: NEK), 2020-as alkalmának Budapest ad otthont. De az meg micsoda? Most örüljek neki? Ugye nem fog fájni?
Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.
Talán több – hitét mélyen megélő – ember életében fordultak már elő olyan radikálisabb pillanatok, mikor úgy érezte, képtelen elfogadni: más emberek bizony másképpen élik meg, gyakorolják a hitüket, mint ahogyan azt az ő igazságérzete diktálná. Ha te is köztük vagy, ne aggódj, nem vagy egyedül.