A világ szemében oktalanság, a mi szemünkben szentség. Nem elég a négy fal közt érvelni, így született ezen írás; hogy megszólalhasson a hang a másik oldalról is, amely sokszor néma marad. Keserű élmények a nagyvilágból, mikor egyetlen válaszként csupán az marad: „Isten >>oktalansága<< bölcsebb az embereknél.”
Erkölcsi kérdések, melyek gondolatával izgalmas eljátszani, és amelyeket valahol titkon még élvezünk is. Kell-e egy kereszténynek vészmadarat játszania, vagy ott is ördögöt kiáltania a mai egyre illékonyabb alapokon nyugvó társadalomban, ahol nem fenyeget minket semmi? A gondolatébresztő a Westworld-del kapcsolatban az S4C.news oldalán jelent meg, melyet változtatás nélkül közlünk.
A házas életre lélekben és életben aktívan készülve egyértelmű, hogy nem lesz az emberből pap. De miért is olyan egyértelmű ez?
Miért jó az, ha nem csinálok semmit egy fél óráig? És minek maradjak csendben? A környezetem pláne nem tudom elnémítani… Most ugye viccelsz?
Ne aggódj, ha nagyon idegenül cseng a füledben ez a szópárosítás, mert bár nem mai találmány, itthon ez még nagyon friss, de kétségtelenül az egyik legszebb dolog, amiről valaha hallottam.
„Az én igám édes, az én terhem könnyű.” Mindig mondták, hogy ha bármi nehézségem van, ha Istenben cselekszem, majd megsegít. Ennek igazságával nem is vitatkoznék, viszont sokáig kevés volt ez nekem, hogy igazán magaménak érezzem az igeszakaszt.
Vasárnap este befejeződött a Szent Imre Antióchia ifjúsági közösség félévente megrendezett Nagyhétvégéje. Épp egy éve már írtam egy itt tapasztalt élményemről és most is csupán szeretném a részvételem után bennem kavargó érzések hatására keletkezett gondolataimat megosztani veletek.
Nagyböjt vége felé közeledve legalábbis én már megtapasztaltam, hogy milyen elbukni lelkes vállalásunkban és hogyan kristályosodik ki a mindennapi életvitelben minden olyan tett, mikor az Isten helyett sikerül a világi kényelem mellett dönteni. No de mit tehet ilyenkor az egyszerű keresztény?
Keresztény családban nevelkedvén valahogy sosem kérdőjeleztem meg a nagyböjti tevékenységek mibenlétét, de évről évre, ahogy próbálom a Húsvét misztériumát egyre jobban megérteni és megélni, akaratlanul is feljön a kérdés, hogy haladok-e egyről a kettőre, mit csinálok tulajdonképpen és ez miért is olyan jó nekem?
Nagyböjtben a bűn és megkísértettségünk felett való elmélkedés nagyobb hangsúlyt kap és többször előtérbe kerül. Egy ferences testvér gondolatai ihletésére osztom meg veletek ezt a pár tömör sort, mert mélyen belém égtek a templomban hallottak.