Most csak egyetlen gondolatot szeretnék felvetni a közelgő ünnep előtt, minden rossz szándék nélkül.

Most csak egyetlen gondolatot szeretnék felvetni a közelgő ünnep előtt, minden rossz szándék nélkül.

Menedzser típusú férfi vagyok. Szeretek beosztani, rendszerezni. Cselekvő férfiként egy új kihívással álltam szemben: olyan választások előtt voltunk, amelyekben tisztán a Feleségemé volt a döntés. Lássuk, hogyan éltem meg a passzív készülődést. Apa-fia sorozat második rész.

Nem olyan rég vagyok pap, ezért még emlékszem arra a misztikus félelemre, ami körbelengi a gyónást, tudod, ami azt a bizonyos gyomorgörcsöt okozza, mielőtt belépsz a gyóntatószékbe. Ilyesmi kérdések kavarognak benned: Mit fog gondolni rólam? Hogyan fog rám nézni ezek után? Hogy mondjam el neki a legcikibb dolgokat, hogy lehetőleg ne figyeljen fel rá, vagy ne kérdezzen bele? Lehet, hogy mégis inkább a szomszéd kerületbe/városba/országba/bolygóra kellett volna átmennem egy teljesen ismeretlen paphoz? Átkerülve a rács túloldalára, már csak mosolygok ezeken a félelmeken. Azt is elmondom, hogy miért: 3+1 oka van!

„Olyan jó neked, hogy mindig ilyen vidám vagy, őszintén irigyellek.” Ezzel a mondattal köszönt el a tegnapi fáradtságos munkanap után egyik kollégám, miközben én mosolyogva kezet fogtam vele.

Leendő történelem tanárként sokszor elgondolkozom azon, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Egy olyan történelemmel rendelkező nemzethez való tartozást, mely szent királyokat, nemzeti hősök sorát, vagy éppen egymással versengő, politikai csaták sorát vívó politikusokat nemzett? Esetleg a kulturális értékeinkben rejlik magyarságunk? A rengeteg népdalban, népmesében, művészek és tudósok százai fémjelzik hazánkat? Biztos vagyok benne, hogy ezek is mi vagyunk, de ezek mellett a jelenünkben kell élnünk, kortársaink között kell magyarrá válni, magyarnak lenni.

Augusztus első hetében a sokak által „béke szigetének” nevezett Medjugorjéban töltöttem el néhány napot a Mladifest elnevezésű nemzetközi ifjúsági fesztiválon. Nem először, és tudom, hogy nem utoljára jártam ebben a párezres városban és ezen a tízezreket számláló programon.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony Főünnepe. Mária mennybevételéről emlékezünk meg katolikus templomainkban és ilyenkor tartják a legtöbb Mária kegyhely búcsúját is a világban. Hazánkban is zarándokok ezrei keltek útra a hétvégén, hogy mennybéli születésnapján köszöntsék Máriát.

Ha minden ember őszintén szembenézne az igazsággal, a történelmi tényekkel, a ránk maradt emlékekkel Jézussal kapcsolatban, megváltozna a világ. Vajon az embereket nem érdekli az igazság, vagy csak félnek tőle?
