Templomon, közösségen és családon kívül számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amik nem a megszokott keresztény keretek között zajlanak. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: „Mit is kéne tenni?”

Templomon, közösségen és családon kívül számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amik nem a megszokott keresztény keretek között zajlanak. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: „Mit is kéne tenni?”

Nemzeti ünnepünkre készülve kicsit olyan érzésünk lehet, hogy megint eltelt egy év, megint eljött augusztus 20-a, amikor országszerte tűzijátékkal emlékeznek I. Szent István államalapítására.

Kevés olyan dolog van, ami annyira fel tud bosszantani, mint a kommentek olvasása egy-egy Facebook-poszt vagy internetes cikk alatt. Az az érzésem, hogy napjainkban a vitakultúrával együtt a kommentelés kultúrája is rászorul némi újragondolásra. Ehhez gyűjtöttem most össze 7 olyan alapszabályt, amiket betartva az internetes kommunikáció végre nem egymás hergeléséről szólna, hanem akár komoly és értékes beszélgetések, viták platformjává is válhatna.

Amikor összeházasodtunk a feleségemmel (életem legszebb napja), a boldogságon túl éreztem a felelősséget is: jó férjnek kell lennem és vigyáznom kell rá, valamint a kapcsolatunkra egy életen át. Amikor megtudtam, hogy apa leszek (szintén egy nagyon boldog nap), a felelősség érzése egészen másként tört rám…

Hol vannak az igazi férfiak? Egyáltalán: kik azok, miről ismerjük fel őket? Személyes gondolatok egy nagyon keserű tapasztalat után, de bízva abban,

Hogy süllyedhet valaki oda, hogy azt mondja egy brutális tragédia hírére, hogy “a keresztényekért nem kár”? Hogy gondolkozhat bárki is úgy, hogy nem kár egy ember életéért? Azon túl, hogy a kommentszekció sajnos mindent elbír, a jelenségnek ezen túlmutató mélysége és üzenete van.

A 21. század Európájának egyes részein már kifejezett ellenszenvvel lehet találkozni, amikor kereszteket függesztenek ki állami hivatalokban az egyház és az államhatalom szigorú szétválasztása mögé bújva, ezzel előtérbe helyezve a vallásellenes, értéksemleges gondolkodást.

Közel két hete hatalmas várakozással indultunk neki férjemmel Rómának. Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk neki a szűk utcák és az évezredes épületek felfedezésének. Hazatérve, azt kell mondanom, hogy Róma méltán birtokolja az Örök Város elnevezést, én mégsem lettem feltétlen rajongója.
