Blog

Augusztus huszadikára

Nemzeti ünnepünkre készülve kicsit olyan érzésünk lehet, hogy megint eltelt egy év, megint eljött augusztus 20-a, amikor országszerte tűzijátékkal emlékeznek I. Szent István államalapítására.

Magyarország elmúlt több mint ezer éves történelmét lehetetlen átfogni pár rövid gondolatmenetben, arra pedig végképp nehéz lenne megtalálni a választ, hogy mi az, ami megtartotta ezt a szűk tízmilliós országot és a határon túli magyarságot. Amikor külföldiekkel beszélgetve szóba kerül a történelem, magyarként mindig kihúzom magam, mert ha valamire, akkor arra, hogy még mindig itt vagyunk, bizonyára büszkék lehetünk.

Két magyar háromfelé húz

Nem kell ecsetelni a magyar néplélekrajz sajátosságait ahhoz, hogy értékelni tudjuk saját történelmünket és ünnepelni a megmaradásunkat. Az, hogy ma létezik ez a kis ország, benne minden gyönyörűségével és bájával, annak az egységnek is köszönhető, amelyre felmenőink úgy tekintettek, mint a jövő zálogára, amelyet tovább kell adni az eljövendő generációknak örökségül.

A dacos széthúzásban, amely megosztja a magyarokat, mégis ott van az élni akarás ösztönös ereje, ami kritikus helyzetekben mindig felülkerekedett, mert a magyarság, benne minden kisebbségével és azok kulturális sokszínűségével tudta azt, hogy vagy együtt, vagy sehogy.

Szent István öröksége

Mindaz, amit az államalapító király előre eltervezett fiának Szent Imre hercegnek, teljes kudarcba fulladt a fiatal trónörökös halálával. István halála után mai terminussal élve rettentő bonyolult belpolitikai válság alakult ki, amely természetesen vonzotta magával annak külpolitikai vonatkozásait. A meggyengült állami hatalom, a trónutódlás kérdése és a pogánylázadások hosszú időre nehéz helyzetbe sodorták nemcsak az ország sorsát, de a kereszténységet is.

Szent István király fiához intézett intelmeiben találjuk meg örökségének egy jelentős darabját. A száraz történelmi ismertetés helyett elég, ha a sorrendre vetünk egy pillantást.

Az első három helyen a hit, az egyház és a papság szerepel, mint a jó állam fenntartásának oszlopai és a jó király támaszai. A hagyományos értékek huszonegyedik századi „újrafelismerése” lehet segítségünkre abban, hogy ne megkövült, ósdi absztrakciókként gondoljunk rájuk, hanem úgy, mint amelyek alternatívát kínálnak a fékevesztett progresszivizmus és relativizmus helyett.

A közösség szintjén megmaradni „nemzetinek” nem elvetendő, nacionalista bűn, hanem az egység kifejeződése még egy politikával átitatott közéletben is. Mert nem attól viszi valaki tovább Szent István örökségét, hogy revizionista, etnikai alapon próbálja véghezvinni a magyarság törekvéseit, hanem csendesen, de ha kell felállva és a határ innenső és túlsó oldalán lévő kisebbségek érdekeit figyelembe véve cselekszik és gyarapítja a magyarság örökségét.

Augusztus huszadika mementója

A haza, mint fogalom és benne a nemzet jelentését már sokan próbálták egyetemes keretek közé szorítani, de ez szinte lehetetlen. Ernest Renan híres francia történész és író szerint „a nemzet lélek, szellemi alapelv.” Ez az állítás teljesen megállja a helyét, amennyiben minden nemzetre rá akarunk húzni egy definíciót. Azonban ha egyenként, minden országot szeretnénk jellemezni, akkor minden bizonnyal kevés lesz a fenti állítás, ami jó dolog, hiszen a különbözőség adja a nemzeti karakterisztikát.

Nekünk, magyaroknak augusztus huszadika nem csupán az államalapítást kell, hogy felidézze, hanem azt is, amilyen alapra annak idején ezt az országot építették. Ezt az örökséget kell, hogy évről évre felidézzük és maradéktalanul, de mégis „kortárs feldolgozásban” továbbadjuk.

 

Fotó: Facebook

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás