2018. 08. 16.

A kommentelés 7 alapszabálya

Kevés olyan dolog van, ami annyira fel tud bosszantani, mint a kommentek olvasása egy-egy Facebook-poszt vagy internetes cikk alatt. Az az érzésem, hogy napjainkban a vitakultúrával együtt a kommentelés kultúrája is rászorul némi újragondolásra. Ehhez gyűjtöttem most össze 7 olyan alapszabályt, amiket betartva az internetes kommunikáció végre nem egymás hergeléséről szólna, hanem akár komoly és értékes beszélgetések, viták platformjává is válhatna.

1. és legfontosabb: Olvasd el a cikket, mielőtt kommentelsz!

Te is találkoztál már olyan hozzászólással, amiről ordított, hogy a kedves kommentelő nemhogy nem olvasta végig a cikket, de nagy valószínűséggel még csak meg sem nyitotta azt? Általában ezek a kommentek ennek ellenére nagyon is határozott véleményt fogalmaznak meg a címben említett témáról… csak éppen teljesen mellélőnek, és egy kissé nevetséges, kissé bosszantó helyzetet teremtenek, amire olykor akár sok más hasonlóan „lusta” hozzászóló is rákap, megölve ezzel a konstruktív beszélgetés minden lehetőségét. Te ne legyél ilyen.

Olvasd végig és értsd meg a cikket, utána indulhat a kommentelés!

2. Vállald a neved és az arcod

Az internet világában túl könnyű álarcot húzni. Meglepően sok ember viselkedik teljesen máshogyan online környezetben, mint a való életben: sokan csak szókimondóbbak vagy bátrabbak lesznek, másokból előbújik a troll, de vannak olyanok is, akik tudatosan egy kamuprofil mögé bújva hergelik a többi embert. A cél világos: felelősség és következmények nélkül tudjanak hozzászólni egy-egy témához. Szerintem ez gyávaság. Ha kommentelsz, vállald a neved és az arcod, ezzel vállald a felelősséget is azért, amit leírsz. Így jogosan tarthatsz igényt arra, hogy mások komolyan vegyenek és megadják neked a kellő tiszteletet.

hirdetés

3. Tiszteld a cikk szerzőjét és a többi kommentelőt!

Az esetek túlnyomó többségében mi, akik az internetes cikkeket, blogokat írjuk, emberből vagyunk. Jó esetben érzésekkel. Sőt, ezt általában az olvasókról és a kommentelőkről is el lehet mondani. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy tiszteljük egymást, és ezt tükrözzék a hozzászólásaink is. Kulturált internetes beszélgetésekben és vitákban nincs helye a személyeskedésnek és gyűlöletbeszédnek.

A szavaknak nagy hatása van; nagyon mély sebeket tud okozni egy-egy lenéző, megalázó vagy csak egyszerűen agresszív komment.

Képzeld el, hogy szemtől szemben beszélgettek – vajon a hozzászólásod egy ilyen helyzetben is vállalnád?

4. Legyél konstruktív!

Légy nyitott a tiedtől eltérő vélemények megértésére és átgondolására!

Nem kell mindennel egyetértened, de minden más vélemény, más nézőpont megismerése és megértése által te magad is gyarapodsz. Ráadásul, ha a másik ember érzi, hogy valóban vetted a fáradságot, hogy megértsd a mondandóját, sokkal nyitottabb lesz a te véleményedre is. Így megszülethet egy jó beszélgetés.

5. Gondold át a stílusod!

A stílusod sok mindent elárul rólad. Ha káromkodsz, ha agresszív vagy, ha lekezelően bánsz másokkal, az leginkább a te szellemi-lelki éretlenségednek a jele. Az internet nem arra való, hogy levezesd a benned felgyülemlett feszültséget. Viszont ha azt látják rajtad, hogy megválogatod a szavaidat, tisztelettel és szélsőséges indulatok nélkül írsz, komolyan fognak venni.

6. Ne engedd, hogy a trollok felhergeljenek!

„A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget, vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.” (Wikipédia)

Az igazi trollok akkor születnek, ha megfelelő környezetet találnak maguknak: ha látják, hogy sikeresen bosszantják fel a többi kommentelőt, hogy valóban sikerül ellehetetleníteniük az érdemi beszélgetést. Hogy lehet a trollok ellen hatékonyan védekezni? Ha nem hagyjuk magunkat felidegesíteni, ha nem reagálunk, és azt éreztetjük, hogy itt bizony nem fogja elérni a célját. Ezt közösen kell megtanulnunk.

7. Ha a Bibliából idézel, előbb ismerd meg rendesen!

Az utolsó alapszabály egy tipikusan 777-es problémával kapcsolatos, nyilván sok világi médiafelületen ez a kérdés nem kerül elő.

Mindenesetre én úgy látom, hogy a Biblia elkezdett az a könyv lenni, amiből mindenki idéz, de amit senki nem ismer. Nem kellene ennek így lennie.

A Szentírás a legizgalmasabb és legösszetettebb könyv, amit valaha olvastam, – pedig már jónéhány könyvön túl vagyok – de egy-egy igerész kiragadása olykor nagyon visszásan tud elsülni. Minden igevers csak az egész könyv kontextusában értelmezhető, ezért egy odaillő rész kiválasztásához általában nem elég az az ismeret, amit a hittanórákon vagy akár csak a miséken elsajátít az ember. Kétszer is gondold meg, hogy valóban segíti-e a beszélgetést, ha épp azt az igeverset bemásolod a hozzászólásodba, és hogy biztos vagy-e benne, hogy az a vers tényleg arról szól, amire gondolsz. Egy-egy igevers rossz kiválasztása nagyon sokat tud rombolni.

Néha elgondolkodom azon, hogyan láthatnak bennünket, keresztényeket azok az internetezők, akik nem keresztény közegben nőttek fel, és nem találkoztak még Istennel, csak néha-néha rátévednek egy-egy keresztény oldalra. Tartok tőle, hogy sok esetben néhány komment elolvasása után vagy nevetve, vagy éppen szánakozva hagyják el az oldalt, és örülnek, hogy nem részei ennek a „szubkultúrának”. Szerintem ez végtelenül szomorú. Az internet tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy elérjük ezeket az embereket és bizonyságot tegyünk nekik a hitünkről és arról a szabadságról, amit a Krisztusban elrejtett élet ad. Ez közös felelősségünk.

Bízom benne, hogy a jövőben veled együtt tudjuk építeni a kommentelés kultúráját a világhálón, és egyre több embernek tudunk közösen tanúságot tenni Istenről.

Herényi Márk Barnabás

Kép: static1.squareespace.com

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Herényi Márk Barnabás Pontokba szedve
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Szentesi Károly 2019. 01. 26. 08:52

    Ugyanezen a blogon olvasható lejjebb: „Hodász András atya…” Talán azt se ártana megérteni, ha már a Szentírásnál tartunk, amit Jézus az atyaságról mondott: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” (Máté 23:9)
    Vagyis vallási értelemben senkit nem hívhatunk atyának, mint ahogy Pál apostolt sem hívta senki sehol atyának a Bibliában, de másokat sem a keresztény gyülekezetben!
    Pál mondja: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által.” (1Kor 4:15)
    Vagyis akik általa ismerték meg a krisztusi igazságot, azoknak szellemi értelemben atyjuknak számított, mindazonáltal mégsem nevezték atyjuknak sehol, mert nyilván megértették, hogy nem tudnak valakit atyának nevezni anélkül, hogy rögtön egy címet is ne tulajdonítsanak neki, amit viszont Jézus nem enged meg. Ne hogy már valaki arra a kijelentésre, hogy „Atyám”, ne a mennyei Atyára gondoljon, hanem egy földi egyházi vezetőre. /A családi atyaság, vagyis hogy valaki a saját apjának mondja, az nem tartozik a témához./ A katolicizmusban meg odáig mentek, hogy egy földi emberre alkalmazzák a „szentatya” kifejezést, ami kifejezetten szentségtelen cselekedet, ami ugyan belefér a katolicizmus egyébként is brutális vadhajtásaiba, de semmiképpen nem a krisztusi közösségbe. Krisztus egyetlen szent Atyát ismert, a mennyeit! „ Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Ján 17:11) Nem tudom Hodász András kinek az atyja, de egyetlen bibliai kereszténynek nem, mivel hogy az kicsoda, Jézus így nyilatkozott: „Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Ján 20:17)
    Hogy aztán ez a 777 blog ezt nem veszi komolyan az atyaság mibenlétéről, sajnálatos, ugyanakkor miért gondolja, hogy amiket meg ők tanácsolnak egyéb témákban, azt a bibliai keresztények is komolyan vegyék?