Blog

Jézus az irodában

Templomon, közösségen és családon kívül számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amik nem a megszokott keresztény keretek között zajlanak. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: “Mit is kéne tenni?”

A nyár adta lehetőségek közül idén új és eddig szokatlan kalandra adtam a fejemet. Diákmunkát vállaltam egy multinacionális cégnél, egy irodában. Nem éppen szokásos keresztény közeg, picit féltem is tőle. De meglepően jó tapasztalataim voltak, mert alapvetően barátságosak voltak velem, ha segítséget kértem például a munkához, mindig volt, aki a rendelkezésemre állt. Persze nem szeretném rózsaszín ködben feltüntetni a tapasztaltakat, szürke azért a munka és az emberek is könnyen beszürkülnek. De nem volt olyan rémes, mint ahogy az előítéleteim alapján elképzeltem (de az is lehet, hogy csak szerencsém volt). 

Mégsem találtam a helyem olyan könnyen, mert ilyen munkám sose volt még. Ha dolgoztam is valahol, az is egyházi intézmény volt, vagy valami önkéntes munka egy vallási programban. Valahogy mindig így jött ki. Ha más nem, a vallás vagy hit mindig megvolt közös témaként. Hanem itt azért nem vertem nagy dobra, hogy hívő vagyok, picit félénk is voltam, és egyelőre értelmét sem láttam.

Ne a szavaim alapján ítéljenek, hanem a tetteim szerint.

Ha később kiderül, hogy keresztény létemre egy tök normális arc vagyok, az talán többet segít a hithirdetésnek. 

Az új helyzet azonban új kérdéseket is vetett fel bennem: “Tulajdonképpen hogyan is viselkedjek akkor?” Fel kellett tennem a kérdést, hogy az irodai munka adta stresszhelyzetekre miként kéne reagálni. Volt pillanat, amikor ha szabad voltam éppen, elvonultam egy-két percre gondolkodni. Egy ilyen helyzetben jött az ötlet:

“Mit tenne ilyenkor Jézus?”

Hát persze, mi sem egyszerűbb, mint a jó öreg kérdést feltenni magunknak. Igen ám, csakhogy Jézus soha nem volt irodai környezetben ábrázolva. Igazából legtöbbször csak tanított az evangéliumok szerint. Persze természetesen azért neki is volt munkája, de munka közben sincs igazán megjelenítve, legalábbis nekem még nem tűnt fel. 

Gondoltam kinyitom a Szentírást, hátha a Lélek elkalauzol valami okos helyre, és láss csodást, ez fogadott engem: 

“Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 28-30)

Igen, azt hiszem pontosan ezt kerestem. Jézus azt mondja magáról, hogy szelíd, és alázatos szívű. Azaz, ha bármi stressz érné, ő akkor is nyugodt, és a munkájához hű tud maradni. És ha jobban belegondolok pontosan ilyen volt nagypénteken is. Elárulták, elhagyták, és megalázták. De ezek ellenére mégis hűséges maradt, mert vállalta a keresztet, hogy ez által végezze be legnagyobb és legfontosabb munkáját, lelkeink megváltását.

Hogy ez a türelmesség és alázat nekem mennyire sikerült? Én csupán csak remélem, hogy legalább a törekvés megvan bennem, hogy időről időre sikerüljön nekem is szerényebbnek és szorgalmasabbnak lennem, még ebben a diákmunkában is.

Kiss Máté 

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás