A kérdésre a legtöbb keresztény zsigerből vágná rá az igenlő választ, ám ha mélyebbre tekintünk, az észre sem vett szófordulataink sokszor sokkal inkább tükrözik hozzáállásunkat témákhoz, emberekhez, mint amennyire képesek vagyunk rajta kapni magunkat, mikor már megint nem a helyes mederben folynak gondolataink…
A férjem futóedzései mutatták meg, mik a nyári imaélet legnagyobb buktatói.
A napokban Rómába készülünk, nyaralni. Végre sikerült a szabadságokat jól összpontosítani és megszervezni az utat. Ahogy a mohamedánok Mekkába zarándokolnak el legalább egyszer életükben, sokan tartják, hogy a katolikusoknak pedig Rómába kell ellátogatniuk életük során. Nekünk mégis többről szól az út, mint egy kötelesség teljesítéséről vagy egy napszemüveges turistakalandról.
Sátánista egyházak, mozgalmak, csoportosulások az ószövetségi idők óta megtalálhatóak közöttünk, és ugyan sokszor különböző gondolatiságban gyökerező lelkülettel, de hűen szolgálják “urukat” mind a mai napig. Figyelemfelhívás, hogy ne csak a kívülről jövő veszedelmekre legyünk érzékenyek.
Július 22-én ünnepeljük azt az asszonyt, aki a népi vallásosságban, keresztény művészetekben, legendákban összeolvadt a betániai Máriáéval, valamint a névtelen bűnös asszonnyal. Magdalai Mária megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki, s aki ezután Jézus kísérője lett. Ott volt a kereszt tövében és tanúja volt a feltámadásnak is.
De mégis, hogy jön a keresztény emberhez a siker, vagy a haszon gondolata? Milyen célokat kell kitűznünk magunk elé, ami még belefér a keresztény lelkületbe?
Lekopogjuk a „szerencsés” dolgokat, vigyázunk, nehogy eltörjünk egy tükröt, körbe sem söpörnek és asztal sarkára sem ülünk és még hosszan sorolhatnám. Hétköznapi babonák, melyek sokszor észrevétlenül szűrődnek be napjainkba, de baj egyáltalán, ha egy keresztény babonás?
Egy idillinek tűnő, szép pillanat percek alatt szertefoszlik, ha a családban az „én kerül előtérbe a „mi” helyett. Nem azért kapjuk Istentől ajándékba a gyermeket, hogy önző módon a szeretethiányunkat elégítsük ki, hanem azért, hogy okosan szeretve neveljünk belőle nagybetűs Embert. Egy keserű tapasztalat emléke…