Szívszorító történetről tudósított az Index az olaszországi tragikus földrengés kapcsán. Szerda hajnalban a nyolcéves Giulia Rinaldi és húga, Giorgia békésen aludtak egy Pescara del Tronto-i kis házban. Hirtelen azonban földrengés rázta meg a falakat, már nem volt idejük elmenekülni.
Második hete töltöm az szakmai gyakorlatomat egy nappali melegedőben, vagyis egy olyan intézményben, ahol hajléktalanok és mélyszegénységben élők tölthetik el a napjaikat. Étkezhetnek, fürödhetnek, moshatnak és segítséget kaphatnak szociális ügyeik intézésében. Ez egy katolikus melegedő, ezért itt evangelizáció is folyik, szerencsére a fenti áldás meg is hozza a hatását. Persze, mint minden ilyen helyen, itt is elég kaotikusak a mindennapok. Napi 200-250 reggeli és ebéd kiosztása, mosás, álláskeresés, telefonok, bevásárlások, kérlelések és olykor ordibálások… Ritkán jut időm arra, hogy körbenézzek és végiggondoljam, kiket is szolgálunk.
Nem új jelenség hazánkban, és a legtöbb fejlett országban sem a születések alacsony száma, a válások arányának a növekedése, a családalapítás időpontjának kitolódása. Tehát egy szó, mint száz: a családok válságban vannak. De van, ami megkülönböztet minket, magyarokat a többi hasonló helyzetben lévő országtól: Sokkal több gyermeket szeretnénk, mint amennyi végül megszületik. Más országokban jóval kisebb a különbség a megszületett és a kívánt gyerekek száma közt. Miért van ez így, és merre van az előre? Erről kérdeztük Székely Andrást, a Népesedési Kerekasztal elnökét, a Három királyfi, három királylány mozgalom képviselőjét.
Amikor a másokért való imádság témája felmerül, szinte mindig felveti valaki a kérdést, hogy mi értelme van egyáltalán? Legtöbbször nem látjuk a hatását hónapokon, akár éveken át, és kezdjük úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy egyáltalán magának a “műfajnak” nincs értelme…
Megszoktuk már, hogy akciófilmekben és távoli országok híradásaiban rabszolgaságról, emberkereskedelemről hallunk. A probléma azonban sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Hazánkban is tízezrek élnek fogságban, jogaiktól megfosztva. Erre hívja fel a figyelmet április 29-én és harmincadikán a Mennyit érsz? rendezvénysorozat. Ezen a két napon a Névtelen Utak Alapítvány kiállítást, színdarabot és egy szakmai konferenciát szervez a témában. A mai Magyarországon élő rabszolgák helyzetéről beszélgettünk az alapítvány munkatársával.
Hol tart a cigányság társadalmi integrációja? Mik az eredmények? Mi a kulcs a megoldáshoz? Mennyire ismerjük cigány nemzettársinkat? És mi a hétköznapi ember felelőssége? Erről beszélgettünk Székely János püspök atyával, aki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, valamint a cigánypasztoráció felelőse a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából.