Interjú

Darvas Márton: “Az önkéntesség hozzátartozik a kereszténységhez”

Idén is megrendezésre kerül a 72 óra kompromisszum nélkül nevű önkéntes akció, amelynek fővédnöke Böjte Csaba testvér lesz.  A programban 2018. október 11-14-ig lehet részt venni országszerte, amire már megindult a regisztráció, és amely idén újdonságokat is tartalmaz. Interjú Darvas Mártonnal, a 72 óra kompromisszum nélkül főkoordinátorával.

Az idei lesz a tizenegyedik 72 óra kompromisszum nélkül. Honnan származik maga az ötlet, és mikor kezdődött?

 A kilencvenes évek végén indult a kezdeményezés pár katolikus egyházmegyéből Németországban és ott kezdődött el ezzel a névvel a rendezvény, majd 2000-ben vette föl mondhatni a mai formáját az akció. Ez volt az az év, amikor Svájcban a Nemzeti Ifjúsági Tanács, Ausztriában pedig a Katolikus Ifjúsági Mozgalom átvette a programot. Itthon 2006 táján jött az ötlet, hogy kellene valamit közösen csinálni a keresztény fiataloknak, ami bevonja és megmozgatja őket, és így cselekvő módon építi az ökumenét közöttük. Így jött a felvetés, hogy mi lenne, ha mi is meghonosítanánk ezt az akciót, és a katolikus, református és evangélikus egyházak az Ökumenikus Ifjúsági Irodát bízták meg, hogy szervezze meg az akciót az osztrák minta alapján.

Annak mi az oka, hogy Ausztriában kétévente, nálunk pedig évente rendezik meg az akciót?

 Ez teljesen helyi sajátosságoknak tudható be, érdekes módon Svájcban például ötévente rendezik meg a 72 órát, így 2015-ben még csak a harmadik akciójukat tartották. Ott egy politikához közelebbi ernyőszervezet komolyabb forrásból szervezi az akciót, és akár negyvenezer résztvevőjük is van egy alkalommal. Ausztriában pedig úgy érezték, hogy másfél év előkészületre van szükség, ott viszont teljesen a Katolikus Ifjúsági Mozgalom szervezi a 72 óra akciót, ami egy folyamatosan működő, jól kiépített infrastruktúrájú szervezet. Habár Magyarországon mi is próbálkoztunk a kétévenkénti rendezéssel, amikor 2010-ben volt egy nagy európai együttműködés, de az volt a tapasztalat, hogy sokkal nehezebb Magyarországon ilyen – kétéves – viszonylatban megrendezni, mert nálunk az ökumenikus szervezésből adódóan nagyon sok szálon fut a projekt, és ezek könnyen el is halnak amennyiben nincs meg a megfelelő folytonosság. Ezért nálunk az évenkénti rendezés az, ami a legpraktikusabb, és így tudjuk megőrizni az érdeklődést és a résztvevőket is.

Ez egyben a résztvevők igényét is jelzi az akcióra?

Igen, ez azzal kapcsolatban is visszajelzés is volt, hogy sokaknak ez egy fontos helyi program. Nagy ereje a 72 órának, hogy országszerte bárhonnan be lehet csatlakozni, és bárki, aki egy kis szervezési energiával bír, az meg tudja honosítani akár kisebb településeken is ezt az akciót, ahol nekünk egyébként nem lett volna lehetőségünk a szervezére. Számtalan példa van rá, hogy helyi lelkészek, papok vagy pedagógusok meglátják a fantáziát a programban és könnyen meg is valósítják a szervezést a saját környezetükben. Az ilyen helyeken hamar kirajzolódott, hogy ez egy nagy közösségszervező és megtartó erő is tud lenni egyben, amire meg tudják hívni a fiatalokat és közösen tudnak cselekedni, amire nagy igény mutatkozik. Sok pozitív példa van, ahol ez az együttműködés az év többi részében is folytatódik, és például egy osztály rendszeresen ellátogat a közeli idősek otthonába.

Kiterjeszthető-e a 72 óra kezdeményezés az év további részére?

Azt látni kell, hogy a 72 óra nem véletlenül egy egy hétvégés program. A 72 óra elsősorban egy szemléletformáló és figyelemfelkeltő akció, amelyben mi egy évben egyszer próbálunk meg minél nagyobb „felhajtást” generálni és minél több embert bevonni.

Egyrészről minél több fiatallal szeretnénk megismertetni és megkedveltetni az önkénteskedést a 72 órában szerzett pozitív élmények által, másrészt pedig az egész társadalom felé szeretnénk közvetíteni, hogy a fiatalok tettre készek, és szívesen cselekszenek másokért és a környezetükért.

Emellett persze nagy értéket képvisel az a több tízezer munkaóra is, és a sok pozitív változás, amit az önkénteseink véghez visznek. A legnagyobb öröm számunkra mégis az, ha a 72 órás pozitív benyomás hatására a helyi közösségek az akció után is folytatják az önkéntes tevékenységeket. Így válhat igazán egész éves programmá ez a három nap.

Miért érezték fontosnak az egyházak, hogy részt vegyenek az önkéntesség terjesztésében?

A keresztény egyházakon belül az önkéntesség mindig fontos szerepet játszott, hiszen a hitelesen megélt keresztény élet elvitathatatlan része az, hogy önként, szeretetből végzünk dolgokat. Talán nem mindig így hívjuk, de a szeretetszolgálat és a segítségnyújtás is tekinthető önkéntes munkának. A krisztusi szeretetparancs célul tűzi ki elénk, hogy próbáljunk jó hatással lenni a környezetünkre és a körülöttünk élőkre. A 72 órában erre tudjuk meghívni a fiatalokat, felekezeti hovatartozástól vagy akár vallásosságtól függetlenül. Így az akció során lehetőség nyílik rá, hogy az önkéntesség univerzális értékén keresztül megismertessünk egyházhoz nem tartozó fiatalokat is a keresztény életszemlélettel.

Ez egy látható evangelizáció is akkor, ami közelebb viszi Istent az emberekhez.

Igen, abszolút. Azt a szót is szoktuk az ifjúságpasztorációban erre használni, hogy ez egyfajta pre-evangelizáció. Nem direkt evangelizáció, amitől manapság eléggé ódzkodnak a fiatalok. Amire viszont nyitottak az, ha közösségbe hívjuk őket, van egy jó program, és oda őket is szeretettel várjuk, attól függetlenül, hogy ők hogyan állnak jelenleg az egyházhoz. Mi pedig reméljük, hogy a mi példamutatásunk lesz elég hiteles ahhoz, hogy átformáljon valamit bennük az egyházakhoz való hozzáállásukban is.

A szervezésben nagy részt vállal a katolikus, a református és az evangélikus egyház. Mennyiben erősíti ez a közöttük meglévő párbeszédet?

Úgy hiszem, hogy sokat segítenek az ilyen ökumenikus szervezések. Annak idején 2000-ben az Ökumenikus Ifjúsági Iroda megalapításakor helyesen ismerték fel azt, hogy most már sokkal racionálisabb dolog az ifjúsági munkában is közösen tevékenykedni,

mivel olyan szinten ideológiai és életviteli kisebbségbe kerültek a keresztények Magyarországon, hogy ilyen szempontból ezerszer több közös dolog van bármely keresztény egyházak között, mint a külvilággal szemben.

Vagy együtt, vagy sehogy?

Igen, ez egy közös felelősséggé is vált, hogy az ifjúságot minél hitelesebben, közösen tudjuk megszólítani, amit akkor tudunk megtenni, ha tudunk olyan lehetőségeket biztosítani a saját felekezetükben lévő fiataloknak, amiben a többi felekezettel hiteles módon találkozhatnak, és közösen egy célért tudnak munkálkodni.

 Milyen feladatokra számíthatnak a résztvevő fiatalok a 72 óra akcióban?

Az elvégzendő feladatokat három nagy csoportra szoktuk osztani: szociális, ökológiai és fejlesztő. Az elsőben arról van szó, hogy más társadalmi csoportokkal hozzuk össze a fiatalokat, például idősek otthonába, sérültekhez látogatunk el, vagy akár állami gondozottakkal találkozunk és készítünk nekik ajándékokat, vagy kirándulásra kísérünk el mozgásukban korlátozottakat. Az ökológiai részt – sajnos – nem kell sokáig magyarázni, máig a leggyakoribb projekt a szemétszedés erdőkben, parkokban, patakpartokon vagy  akár folyókon kenuval, de sokszor vannak parkosító projektjeink is, amikor önkénteseink fákat vagy virágokat ültetnek. A harmadik és talán a legnagyobb kategória a fejlesztő projektek, például közterek, közparkok felújítási munkálatai. Kerítésfestés, játszótér felújítás, közhasznú könyvtárak leltározása és még számtalan ilyen lehetőség adódik intézményeken belül is.

Sajnos gyakori az, hogy a feltételek adottak, de nincs elég humán erőforrás a feladatok elvégzésére, mert egy intézménynek egy darab gondnoka van, akinek öt évre előre megvannak a felújítási munkái, amihez hozzáadódnak a váratlan problémák. Ilyenkor nagyon nagy segítséget jelenthet, ha 10-15 önkéntes fiatal odamegy akár csak fél napra és gyakorlatilag majdnem egy havi munkát el tudnak végezni.

Ki lesz idei fővédnöke az eseménynek, és hogyan esett a választás a mottóra?

Idei fővédnökünk Böjte Csaba testvér lett, akit úgy ismerünk, mint az önzetlen segítségnyújtás emberét. Őt kértük fel, hogy válassza ki az idei akció bibliai mottóját, így esett a választás az „Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” bibliai részre Lukács evangéliumából. Ez azért is szépen kapcsolódik a 72 óra üzenetéhez, mert mindig is szerettük volna azt közvetíteni, hogy

habár az önkéntesség alapvetően egy önzetlen tevékenység, amit teljes szívvel és lélekkel érdemes csinálni, emellett nem „mártírtevékenység”, hanem építi az embert és nagyon sok jót kapunk vissza belőle, ami megtermi a gyümölcsét a saját életünkben is.

Végül, de nem utolsó sorban, hol lehet regisztrálni 72 óra akcióra és mik a program elérhetőségei?

Az interneten a 72ora.hu-n vagyunk elérhetőek, ahol lehet regisztrálni a felhasználót és utána lehet jelentkezni az akcióra. Ennek több módja is van: lehet csapattal jelentkezni,  de akár egyénileg is részt lehet venni. Van lehetőség részidős tevékenységre, ami lehet a három nap közül valamelyiken egy pár órás intervallum, vagy akár a bevállalósak mondhatják, hogy a teljes 72 órára jelentkeznek, ekkor megadhatják azt is, hogy mennyit hajlandóak egy projektért utazni, mert vannak olyan „ottalvós” projektjeink – idén egészen sok ilyen szerveződik – ami egy egész hétvégés élményt tud nyújtani az erre vállalkozóknak. A harmadik és szintén fontos lehetőség pedig, hogy bárki jelentkezhet akár saját projekttel is, mert esetleg tudják, hogy mi az, amit a környékükön meg lehetne tenni. Ekkor a projektet és a csapatot együtt regisztrálhatják a honlapunkra. Résztvevőinknek idén is pólóval fogunk kedveskedni, amivel a hétvége során országszerte és határon túl ki tudjuk majd fejezni összetartozásunkat. A 72 óra megtalálható minden nagyobb közösségi médiás felületen is, érdemes minket bekövetni!

Dallos Bence

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás