Így segíts, illetve így ne segíts a hajléktalanokon!

Gyakran felmerülő kérdés ez. Hogyan van értelme, illetve van-e egyáltalán hosszú távú értelme, eredménye a segítségünknek? Most különösen is aktuális ez a kérdéskör, egyrészt a közbeszédben is előtérbe került az őket érintő új rendeletnek köszönhetően, másrészt a hidegebb évszakok beköszöntése miatt. Reméljük választ találtok néhány kérdésre a témát illetően ebben a cikkben, amely a Csak Egyet Szolgálattal való együttműködés jegyében született.

Ami a legnagyobb nehézséget okozza a dologban, az a tehetetlenség érzése. Az ember sokszor azt érzi, hogy ha mindenét odaadná, akkor sem változna semmit sem a helyzet. Azok a párszáz forintok, amiket a kéregetőknek adunk, sose lehet tudni, hogy mire költődnek el, illetve amikor a probléma ténylegesen az, amire a pénzt adtuk, akkor pedig mi magunk is érezzük, hogy 200 forint rettenetesen kevés, és tehettünk volna többet is. Sose vagyunk biztosak abban, hogy őszinték voltak-e velünk, vagy kihasználták a jóhiszeműségünket. És ezután a gondolat után persze lelkiismeret-furdalásunk támad, mert biztosan csak az előítéleteink vezérlik a gondolatainkat…

Jó kis belső tortúra ez, amin ha hússzor keresztülmentünk, akkor a huszonegyedik alkalommal már inkább a közömbösséget választjuk.

Ez a cikk arról szól, hogy te személy szerint hogyan tudsz a lehető legtöbbet segíteni. Sokszor hangozhat szigorúan, vagy “nem elég kedvesen”, amit írok, de remélem sikerül úgy fogalmaznom, hogy érezhető legyen a belső szándék, ami minden esetben az, hogy az előttünk álló rászoruló helyzete a lehető legtöbbet javuljon.

Hogyan NE segíts

1. Ne az legyen az első kérdésed, hogy miért nem dolgozik

Mielőtt mélyebben belemennénk, annyit le kell már most, a cikk elején írnom, hogy egy fizikailag és pszichésen is egészséges ember, a józan belátó-képességének a birtokában nem választja a hajléktalan életet. Azok az emberek, akik ide kerülnek, a társadalom legmagányosabb, legelhagyottabb emberei, akik körül nincsen egy egészséges család, hogy megtartsa őket a bajban, és akik valószínűleg ezer és ezer belső sebet hordoznak. Részletesebben is írok arról, hogy kik és miért vannak az utcán ebben a korábbi cikkben.

hirdetés

Általában az első kérdés, ha a hajléktalanság szóba kerül, hogy “De miért nem dolgoznak?”. A rövid válasz az, hogy azért, mert vagy ideiglenesen, vagy tartósan nincsenek olyan állapotban, hogy dolgozni tudjanak. A válasz második része, hogy vannak közöttük, akik dolgoznak, de a dolgozó hajléktalanság kérdésköre egy másik téma.

Ha olyan hajléktalannal találkozol, aki nem dolgozik, akkor ne az legyen az első megjegyzésed, hogy “aki nem dolgozik, ne is egyék”, mert valószínűleg megvan az oka, hogy ide került, és amíg a belső vagy külső sebek nem gyógyultak be legalább valamennyire, addig kicsi az esély arra, hogy stabil munkaerőként lehessen rá számítani.

Ha már szóba elegyedtek, akkor első körben azt kérdezd meg mondjuk, hogy hogy van, vagy hogy mi az, amiben hiányt szenved. Esetleg megkérdezheted, hogy mi a története, hogyan került az utcára! Ezek nagyon értékes és elgondolkodtató beszélgetések lehetnek.

2. Nem az azonnali 200 Ft a legnagyobb segítség

Azt hiszem, mindannyian ezzel az igénnyel találkozunk a legtöbbet az utcán. Ne értsetek félre, nem sajnálom én a pénzt senkitől, de a pár száz forintokkal általában két dolgot teszünk: egyrészt – tudom, ez csúnyán hangzik – de megvásároljuk a nyugalmunkat, másrészt hozzájárulunk ahhoz, hogy az illető benne maradjon abban az élethelyzetben, amiben éppen van. Hiszen amíg azt tapasztalja, hogy munka, elvonó, orvosi segítség, illetve a szociális ellátórendszer nélkül is eléldegél, addig nem valószínű, hogy késztetést érez a változtatásra. Kívülről nem tűnik kényelmesnek az élethelyzetük, egy fizikailag és pszichésen is egészséges ember számára nem is az, de az ő gondolkodásmódjuk egészen eltérő. Sokuk számára – persze mindig és mindenhol vannak kivételek – a tény, hogy elvonó, munka, orvos, szociális intézmények, és kötöttségek nélkül meg lehet lenni valahogy, már tulajdonképpen sokszor elégnek tűnik. Persze a legtöbbüket nem teszi boldoggá, de nem is igazán tudják, mi az a boldogság, nem az a cél, hanem egy elviselhető állapot. Mi soha nem kényszeríthetünk rá senkire sem egy másik célt, egy számunkra “magasabb rendűnek” tűnőt, de egy dolog megadni valakinek a szabadságot ebben a döntésében, és egy másik dolog finanszírozni azt. Persze az a nagy kérdés, hogy mi van azokkal, akik tényleg nem képesek a munkára, és a mi pénzünk nélkül tényleg nem tudnak miből megélni. Ezen ponton lép be igazán az ellátórendszer, erre az alábbiakban részletesen is kitérek!

3. Ne vond be túlzottan az életedbe

Nagyon veszélyes lehet, ha túlságosan bevonsz az életedbe valakit, aki ennyire rászorul, és valószínűleg súlyos lelki sebeket is hordoz. Soha ne add meg a telefonszámod, ne hívd be magatokhoz a lakásba, ne legyél azonnal elérhető a számára.  És nem azért, mert a hajléktalanok rossz szándékú, vagy gonosz emberek lennének.

Két fontos oka van ennek: az első, hogy ha valaki ennyire szűkölködik, akkor egészen más normák szerint él, egészen máshol vannak a határok a számára. Ez szerintem érthető; ha az ő helyzetükben lennék, valószínűleg én is minden lehetőséget megragadnék, hogy néha egy jót ehessek, tiszta ruhához jussak, télen ne fázzak. Nekünk azonban képesnek kell lennünk meghúzni a határokat, különben a rászorulók könnyen kihasználhatnak minket, miközben semmi rosszat nem szeretnének, csak az alapvető fizikai szükségleteket. A másik ok, hogy ezek az emberek nagyon súlyos sebeket hordoznak, amiknek következtében sokan pszichés betegségekkel küzdenek. Nem mindegy tehát, hogy kit hívsz be az otthonodba, kinek adod meg a telefonszámod, hiszen sokan teljesen kiszámíthatatlanok lehetnek. Ugyanez a helyzet a függőségben szenvedőkkel. Mindkét csoport mélyebb segítése külön egyetemi tanulmányokat igényel, hiszen az ember a legjobb szándékkal is árthat saját magának, a családjának, sőt még a segített személynek is.

4. Nem rajtad múlik minden

A hajléktalan nappali melegedőben eltöltött idő alatt rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok ám olyan nagy szám, mint ahogy azt itt megpróbálják elhitetni velem a vendégeink. Vannak (csúnya szóval élve) módszerek, amiket egy idő után a legtöbb hajléktalan elkezd alkalmazni. Megint csak nem azért, mert számító, jellemtelen emberek lennének, hanem azért, mert próbálják megragadni a lehetőségeiket, ami teljesen érthető. Ezekkel nem csak intézményi kereteken belül lehet találkozni, hanem az utcán is. Gyakran történik meg velünk például az, hogy amikor kérést fogalmaznak meg, azt úgy teszik, hogy éreztessék, ha visszautasítjuk, akkor tönkretesszük az egyetlen esélyüket, hogy valaha is kikerüljenek a hajléktalanságból, szegénységből vagy betegségből.

Vannak helyzetek, amik tényleg sürgős és azonnali segítséget igényelnek, amikor át kell lépni a szabályokat, és minden lehetőséget meg kell ragadni a segítségnyújtásban, de az esetek legeslegkisebb százalékában igaz az, hogy a te ott helybeni válaszodon múlik bárkinek is az élete, vagy a jövője.

5. Ne babusgass

Csak azon lehet érdemben (nem csak étellel, ruhával) segíteni, akinek van motivációja! Senkibe se fogsz tudni motivációt tömni azzal, hogy mindent megadsz neki, amit kér, vagy amire azt gondolod, hogy szüksége van. Nem arról van szó, hogy nem szeretném, ha az általam segített személynek mindene meglenne, hanem arról, hogy mivel tudok neki abban segíteni, hogy végül képes legyen maga gondoskodni arról, hogy mindene meglegyen. Egy dolog biztosan nem segít ebben – és minden eddigi pont is erre mutatott -, ha minél kényelmesebbé teszem számára az aktuális helyzetet. Persze minden esetet egyesével meg kell vizsgálni.

Nem azt kell nézni, hogy mire érdemes az adott rászoruló az én értékrendem szerint, de nem is azt, hogy mi mindene hiányzik, hanem elsősorban azt, hogy mire lenne képes!

Mi is ehhez igyekszünk tartani magunkat a mindennapi döntéseinkben az intézményen belül. Ha azt látjuk, hogy egyszerűen nincs már semmi több, amit képes lenne megtenni az adott személy a saját helyzete javulásáért, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy megkönnyítsük az életét a lehető legtöbb szempontból. De ha azt látjuk, hogy olyan lehetőségek, kompetenciák vannak az előttünk álló rászorulóban, amikkel képes lenne lendíteni a saját nehézségein, akkor arra törekszünk, hogy ezeket képességeit felfedezze. Ezt azonban nagyon nehéz intézményi kereteken kívül megtenni, hiszen ehhez az illető mélyebb ismerete, állandó kapcsolat és visszajelzés szükséges.

Hogyan segíts

 1. Küldd el egy olyan intézménybe, ahol tudnak rajta segíteni

Az előző pont végén leírtakból logikusan következik a segítés e módja. A rászorulók segítése egy szakma, emberek éveket töltenek azzal, hogy erről tanuljanak, és minél többet tanulnak róla, annál jobban látják, hogy mennyit lehet ártani a legjobb szándékkal. Ha a templomok előtt álldogáló kéregetők esetében a hívek egységesen képviselnék az intézmények felé irányítás álláspontját, akkor véleményem szerint a legtöbben nagyobb esélyekkel indulnának a hajléktalanságból való kitörés útján. Volt egy hajléktalan, akit egészen gyerekkoromtól kezdve láttam az egyik környékbeli templom előtt kéregetni. Emlékszem, számtalanszor hívtuk az intézményünkbe. Egyszer-kétszer el is jött, de igazából nem akarta otthagyni a templom előtti koldulást, mert elegendő ételt, pénzt és ruhát kapott a tényleg nagyon jó szándékú hívektől. De neki elsősorban egy elvonóra lett volna szüksége, és ha egy intézményben errefele irányították volna, akkor talán lett volna még esélye arra 10-15 évvel ezelőtt, hogy elhagyja az alkoholt és munkát vállaljon. De mára valószínűleg idült alkoholistává vált, és ha valahogyan le is szokna, akkor sem lenne már munkaképes. A benne lévő képesség elveszett az évek alatt. Nem azt mondom, hogy ha egységes erővel egy nappali melegedőbe, vagy egyéb hajléktalan ellátó intézménybe irányították volna, akkor 100%, hogy leszokott volna, és rendeződött volna az élete, de abban biztos vagyok, hogy több esélye lett volna rá. És még csak nem is azt mondom, hogy ne lenne a társadalom minden tagjának személyes feladata a nála elesettebbek, magányosak, szegények segítése. Arra szeretnék majd a következőkben néhány példát mondani, hogy szerintem hogyan érdemes adni, és tenni értük!

A mi szolgálatunknak van szórólapja kifejezetten a hajléktalanok számára, amit itt le is lehet tölteni, de bátorítalak titeket, hogy járjatok utána, milyen helyeken várják még őket, Budapesten szélesebb a választék, mint az ország többi részében. Hogyha olyan rászorulóval találkoztok az utcán, akinek úgy látjátok, vagy ő maga azt mondta, hogy azonnali segítségre van szüksége, akkor kihívhatjátok hozzá a Regionális Diszpécser Szolgálatot. Arról, hogy milyen esetekben érdemes őket hívni, illetve további információkat itt találhattok.

2. Önkénteskedj

Éppen ezért azt gondolom, ha igazán a szíveden vannak a hajléktalan emberek, és szívesen segítenél nekik, akkor a legtöbbet akkor tudsz segíteni, ha elmész önkénteskedni egy intézménybe, ahol velük foglalkoznak. Budapesten viszonylag sok hely van, lehet válogatni, de persze Budapesten kívül is vannak lehetőségek. Attól függően, hogy az évnek melyik szakaszában, és hogy hova mész, különböző dolgokban fogsz tudni segíteni. Mindig nagy segítség az étel előkészítése és kiosztása, a ruhaosztás, az adományok szortírozása.

De ha nem csak a legforgalmasabb órákban vagy ott, akkor lehetőséged nyílik beszélgetni is azokkal, akiken segíteni próbálsz. Ezek a beszélgetések egészen át tudják formálni az ember elképzelését arról, hogy kik a hajléktalanok, és miért vannak ott, ahol.

3. Támogass célzottan

Ahogy korábban is írtam, nem az utcán odaadott 200 forintokat gondolom a leghatékonyabb segítségnek, de természetesen van a személyek pénzbeli támogatásának helye. Szerintem úgy érdemes adni, hogy felveszed a kapcsolatot egy intézménnyel, és megkérdezed, hogy van-e náluk lehetőség arra, hogy az intézménnyel egyeztetve egy személyt (vagy akár egy családot) támogass. Azért gondolom ezt jobb megoldásnak, mert egyrészt így viszonylag jól kikerülhető, hogy túlságosan aktív részese legyél a segített személy életének.

Másrészt az intézmények egy részének olyan a szolgálata, hogy elég pontosan ismerik az ellátottakat és azt is látják, hogy mi az a terület, ahol az adott személynek valami személyre szóló támogatásra lenne szüksége, ami hatékony segítséget jelentene a számára.

Ez a segítség lehet anyagi, lehet tárgyi, attól függően, hogy éppen mire van szükség, illetve, hogy neked mik a lehetőségeid. Persze nem mindenki szeretne ilyen jellegű kötelezettséget vállalni, ami teljesen érthető. De ha csak annyi pénzt, amit két hónap alatt összesen szétosztogatnál a kéregetőknek, inkább átutalod egy neked szimpatikus intézménynek, akkor az akár egy ember egyhavi gyógyszerét jelentheti, vagy plusz 2-3 fő reggelijét, esetleg pár darab zoknit, amit így be tudnak szerezni.

4. Segíts tárgyi adományokkal

Természetesen nem csak pénzt lehet adományozni, hanem ruhákat, használati tárgyakat, tartós ételeket is. Valószínűleg egy külön blogot megérne a “hogyan érdemes adományozni úgy, hogy az valóban segítség legyen” téma, de inkább ebben a pontban összefoglalom. Az adományozás alapvetően remek módja a hajléktalanok megsegítésének. Minden esetben, amikor ilyen jellegű adományt adnál, nagyon fontos, hogy nézz utána, az adott intézményben mikor, és milyen formában fogadnak adományokat. Rengetegszer találjuk magunkat szembe azzal a helyzettel, hogy a jó szándékú adakozók olyankor hoznak adományt, amikor nincs két pillanatunk átvenni azt tőlük, és/vagy olyan dolgokat hoznak, amiknek nem tudjuk hasznát venni, akármennyire is szeretnénk. Ez nagyon kellemetlen tud lenni nekünk is, hiszen nem akarunk megbántani senkit, aki segíteni szeretne minket a munkánkban, és az adakozónak is, hiszen ilyenkor a segítő szándéka egy kisebb vesződséget okoz első körben. Általában minden helynek van a honlapján tájékoztató arról, hogy hogyan tudnak adományokat fogadni, ezt mindenképp érdemes átnézni.

5. Szórd a szeretetet

De adakozhatsz minden héten több ezer forintot, önkénteskedhetsz rendszeresen vagy hordhatod a tejet, lisztet, pólót, zoknit megállás nélkül a nappali melegedőkbe; ha nem vagy kedves a hajléktalanokkal, akkor mindez mit sem ér. Az az igazság, hogy ezeknek az embereknek nem az a plusz egy zokni hiányzik a legjobban az életéből. Hanem a szeretet, amit lehet, hogy aznap senki mástól nem kap, csak tőled, amikor két szót váltotok.

Ezek a kis “szeretet-cseppek” gyógyító erővel bírnak. Minden változás, amit egy emberen kívülről látsz, az belülről indul meg, éppen ezért a lelki sebek gyógyítása az elsődleges cél.

Az az egyik dolog, ami fantasztikus a mi Istenünkben, hogy a lelki sebek gyógyulásáért lehet hozzá imádkozni. Ezt mi, a munkánk során igyekszünk is kimaxolni, és ha te is csak annyit megteszel a hajléktalanokért, hogy hetente néhányszor elmondasz értük egy-két fohászt, akkor már segítettél nekik és nekünk is, akik velük dolgozunk. Ha ráadásul “kiszemelsz” magadnak egy személyt, akiért külön könyörögsz az Atya előtt, az még jobb, hiszen a legtöbbjük olyan magányos, hogy valószínűleg nem sokan imádkoznak értük.

Ez az írás nem azért született, mert azt gondolom, a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás csak az intézmények dolga, és ha bárki más beleszól, akkor megnézheti magát! Nem, sőt! Különösen keresztényként mindannyiunknak minimum szeretetteljesnek kell lennünk a nálunk elesettebbekkel (is), és az adott szituációban végig kell gondolnunk, hogy hol van a mi felelősségünk, hogyan tudunk úgy tenni értük, hogy az valóban segítség legyen. Nem szeretném senkinek sem elvenni a kedvét, aki eddig lelkesen segített a rászorulókon, szívesen adott nagylelkűen mindenkinek, de fontosnak tartom, hogy ha tudunk, akkor adjunk okosan és hatékonyan.

Remélem, hasznosnak bizonyulnak majd ezek a szempontok.

Kunszabó Eszter

A Megtört szívekről rovatunk  a Csak Egyet Szolgálattal való együttműködés jegyében született.

Fotó: flickr, csakegyet.hu

hirdetés