Miért jó önkénteskedni?

2018. október 11-14-e között ismét megrendezésre kerül a 72 óra kompromisszum nélkül programsorozat, ami lényegében önkénteskedésre nyújt lehetőséget 3 napon keresztül. Pár nappal ezelőtt már megjelent egy interjúnk  a témában, de arra gondoltam maga az önkénteskedés megérdemel még egy írást, hiszen saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi-mennyi pozitívummal, gyümölccsel jár! Ezeket szedtem össze nektek!

Rájönni arra, hogy valódi segítséget tudunk nyújtani

A legjellemzőbb indok, amivel nyugtatjuk a lelkiismeretünket – nem csak az önkénteskedés terén – , hogy “most annyit azért nem számít az én jelenlétem, nélkülem is elvannak, illetve velem együtt se oldódna meg a világ minden problémája”. 

Persze vannak ismertebb helyek, ahol valóban rengeteg az önkéntes, de sok-sok kis hely van, ahol önkéntesek nélkül nem tud rendesen működni az intézmény, így egy plusz fő életmentő tud lenni. Éppen ezért érdemes jól körülnézni a “piacon”. Egy kis utánajárással biztosan kideríthető, hogy melyek azok a helyek, ahol a legnagyobb hiány van. Mindenképpen jó megtapasztalni, hogy valójában nem is nyugtatgathatjuk magunkat annyira azzal, hogy “nem oszt, nem szoroz a jelenlétünk,”, hanem igenis valós segítséget tudunk nyújtani

Megtapasztalni, hogy mennyi munka van alapvetőnek tűnő dolgok mögött

A 72 óra kompromisszum nélkül keretein belül pár évvel ezelőtt mi közterületeket tisztítgattunk. Végig az jár ilyenkor az ember fejében, hogy fel se tűnik, amikor innen – onnan eltűnik egy-egy graffiti, vagy hogy a tereken a virágokat locsolják, a füvet nyírják, hogy mindezért van, aki minden nap dolgozik, és nem magától történik meg. De ugyanez a helyzet, ha utcai ételosztásba állunk be, vagy ha idősek otthonába, kórházba, gyermekotthonba megyünk, stb. Néhány nap önkénteskedés után rá lehet jönni, hogy a megszokott hangzású munkák mögötti mekkora valódi energiabefektetés van!

Kilépni saját magunkból, és ‘a másikért’ dolgozni

Minden Kereszténynek, illetve mezei önfejlesztőknek is kihagyhatatlan tapasztalat, hogy úgy dolgozol valakiért, valamiért, hogy nem kapsz cserébe semmit. Hogy a tevékenységednek nem te magad vagy a célja, a szempontja, a motivációja, hanem ‘a másik’. Jézus életének legszembetűnőbb jellemzője, hogy minden, amit tett, azt nem magáért, hanem másokért tette. Nyilván az Ő követőjeként, az a célunk, hogy minél jobban hasonlítsunk rá, hogy az életünk, a cselekedeteink Őrá mutassanak.

hirdetés

Azon is érdemes elgondolkozni, hogy valamiért Isten úgy alkotott meg minket, hogy így-vagy úgy, de rászoruljunk egymásra. Érzékennyé tette a szívünket, hogy átérezzük a másik fájdalmát, közösségben képzelte el az embert, hogy szolgálni tudjuk egymást. Nem sok olyan kézzelfogható, konkrét tapasztalatot lehet szerezni erről, mint önkénteskedés által.

Megérteni a világot

Emlékszem, milyen furcsa volt, amikor elkezdtem önkénteskedni hajléktalanok között, és rendszeresen beszélgetni velük. Szépen lassan eltűntek az előítéleteim, a sztereotípiáim, és képessé váltam arra, hogy meghalljam, amit valójában mondanak. Hogy megértsem, miért nem dolgoznak, miért isznak, miért nem mennek be a szállókra,  miért keverednek folyton bajba.

Megérteni és megismerni egy-egy segítségre szoruló csoport dilemmáit, motivációt, sebeit, fájdalmait, olyan lelki gazdagságot adnak, amit nem is lehetne pénzben kifejezni. Azt hiszem ez egy olyan pozitívuma az önkénteskedésnek, amiről nem sokat beszélünk. Ha pedig nem emberekkel foglalkozó önkénteskedést választasz, hanem társadalmi munkát, akkor azokat az embereket értheted meg, akik ugyanezt a munkát végzik minden nap. A körülöttünk lévő világ megismerésének egy olyan módja ez, ami egészen egyedi!

Ezek voltak a a legértékesebb tapasztalataim a saját önkéntes múltamból, kommentben írjátok le a Tieiteket! Illetve csatlakozzatok a 72 óra kompromisszum nélkül októberi programjához!

hirdetés