#imatipp

#imatipp – To do list Istennel

Isten megismeréséhez imádkozni kell, nap mint nap! Ezt tudjuk. De azt is tudjuk, hogy az imaidő eltöltése valódi kínszenvedés tud lenni olykor. Néha egyszerűen képtelenek vagyunk koncentrálni, máskor Isten jelenlétének a legkisebb jelét sem érzékeljük, vagy monotonnak és megszokottnak érezzük a szavainkat. De sokszor el se jutunk addig, hogy nekiüljünk imádkozni, mert – valljuk be – nincs hozzá kedvünk. Nos, igen, ezeket mi is mind megtapasztaltuk, de hiszünk abban, hogy nem az imádságról való lemondás, hanem a folyamatos küzdelem és kitartás a fejlődés útja!

És hogy mi hogyan harcolunk a tartalmas és gyümölcsöző imáért?  A #imatipp nevű rovatunk pontosan erről fog szólni! Ebben a sorozatban rövid bejegyzésekben fogjuk megosztani veletek azokat a tippeket, módszereket, tapasztalatokat, amik a mi mindennapos imaéletünket megkönnyítik. Reméljük az itt olvasottak a Ti imaidőtöket is gazdagabbá, személyesebbé és meghittebbé teszik majd! Lássuk is az első részt!

Az én egyik leggyakoribb nehézségem, hogy amint leülök imádkozni, rögtön minden az eszembe jut, amit még a nap folyamán el kell intéznem. Azok a dolgok, amiket csak aznap már kétszer elfelejtettem, amikor leülök imádkozni egészen biztosan azonnal eszembe jutnak. Ezzel együtt jár, hogy a gondolataim innen-oda és onnan-ide csaponganak megállás nélkül. Olyan sokszor történt meg velem, hogy türelmetlenségemben és csalódottságomban inkább rövidre zártam az egészet, hogy ne idegesítsen, hogy nem tudok koncentrálni.

De nem is olyan régen felfedeztem egy megoldást, ami nekem rengeteget segít: a lelkinaplóm és a Bibliám mellé odacsaptam harmadiknak a naptáramat, és az ima első szakaszát azzal töltöm, hogy Istennel közösen megírom a teendőim listáját. Meghívom őt ezekbe a feladatokba, hogy minden egyes ponton csak annyit stresszeljek, amennyit muszáj. Mikor ezzel végeztem, elmondom Istennek, hogy mik azok a dolgok, amik az adott pillanatban a gondolataimat uralják. Elmondom, hogy még előttem van a főzés és a mosogatás, és valószínűleg későn fogok lefeküdni emiatt, de nem baj, mert lelkesít a gondolat, hogy holnap makarónit ehetek ebédre, bár fájlalom, hogy a sajtból már nincs olyan sok, mint szeretném… stb.

Elmondok Neki minden apró és nagy dolgot, ami cikázik a fejemben, ezáltal elengedem őket és pár perc múlva már készen is állok arra, hogy Istenre figyeljek. És persze nevetségesnek tűnhet, hogy a hűtőnkben lévő sajtmennyiséggel kezdem az imámat, de ez egyrészt hozzásegít, hogy mélyebben tudjak Istennel lenni a következő fél órában. Másrészt pedig kizártnak tartom, hogy ez untatná az én Mennyei Édesapámat, mert pontosan tudom, hogy annyira szeret, hogy a szívem és a gondolataim minden zuga érdekli.

 

Kunszabó Eszter

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 05. 22:00

    Üdv!
    “Isten megismeréséhez imádkozni kell, nap mint nap! ” Könyörgöm,már az első mondatnál ….. . Isten megismeréséhez a legelső dolog,hogy elfelejtjük mit hallottunk másoktól,mit olvastunk másoktól és mit gondolunk róla.Mivel ez szinte lehetetlen,itt vagyok én,hogy segítsek.(nagyképű duma,de máshogy nem megy)
    “máskor Isten jelenlétének a legkisebb jelét sem érzékeljük, ” Hát ez nagyon gáz!(bár jó gondolat,mert a jelenlétének az érzékelését említi,ami nagyon okos.) Isten jelenlétének érzését nem kell erőltetni,érzed minden pillanatban csak mással foglalkozol.Majd ha csend lesz bent,meghallod bent és kint egyaránt.Különben sem ez a fontos,sőt,ez a legkevésbé fontos.Figyelj inkább magadra,másokra és a környezetedre.Ezek a fontosak.Isten nem fontos.(hú,de mérges lehetsz most.Ebből látszik,hogy nem érted.)Isten azért nem fontos,mert nincs semmi dolgunk vele.Ellenben a többiekkel,velük igazán van.Ez nem azt jelenti,hogy Isten:mellékszereplő,semmi vagy butaság.Ez azt jelenti,hogy Ő az aki,így is és úgy is.