Mostanában kifejezetten hálára van hangolva a szívem, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem olyan magától értetődő mindig. Igyekezni megtalálni a jó dolgokat a nehézségek között, de hálatelt szívvel mindig könnyebb nekivágni a napnak, úgy vettem észre.
Nem olyan régen betöltöttem az utolsó XX-es életévemet és ezzel együtt a köszöntésekkor kedvesen emlékeztettek, hogy jövőre már 30 leszek. De ne aggódjak, mert az is csak egy szám. Őszintén szólva nekem mindeddig meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kellene a korom miatt. Vajon miért izgat az életkor annyi embert? Miért olyan nehéz szembenézni az évek múlásával?
Szilveszterkor ünnepeltük a hatodik házassági évfordulónkat, így most javában rójuk a hetedik évet, amitől rengetegen félnek. Úgy tartják, ez a házasságok egyik kritikus éve, ilyenkor sokan válnak. Jegyesoktatóként tudom, hogy nem teljesen alaptalanok az aggódó hangok, de szeretnék néhány biztató szót írni azoknak, akik mostanában lépnek a hetedik évbe.
Mostanában egyetlen éjszakát sem tudok elkönyvelni a pihentető éjszakák sorában. Ez persze nem szokatlan egy 11 hónapos gyermek mellett, de ettől még nem lesz könnyebb felkelni és végigcsinálni a napot. Én ma így imádkozom.
Megdöbbent, felemel, vigasztal és küld, hogy indulj és te is cselekedj. Ezt mind egyetlen könyv és a benne rejlő életút, az Istennel járás bizonyságtétele adja. Régen olvastam ennyire inspiráló és szemléletformáló könyvet hús-vér emberről.
Nyaralásunk első napjaiban olvastam egy érdekes könyvet, melyben megfogott egy gondolat. A szerző, Ujházy Kolos a fejlődést nem alakításként, hanem alkalmazkodásként definiálja. Elgondolkodtam.
Még januárban írtam arról, hogy nyárig elolvasom ismét a Bibliát. Erős vágyat éreztem, hogy megint átéljem az Ige inspiráló hatását, amivel előzőleg is áthatotta az életemet. Ahogy akkor, most is hatalmas változások indikátora lett.
Bő egy éve élünk a koronavírus árnyékában, mely hosszú évtizedek óta nem érintette ekkora tömegek mindennapjait világszerte. Nehéz a bezártság, a sok korlátozás, a türelmetlen várakozás, a rokonok és barátok elvesztése, maga a vírus és még megannyi dolog, de azt hiszem a legnehezebb ebben az időszakban félelem nélkül élni.
A filmek jól ismert mondata: 1 évvel később. Rendszerint ilyenkor jön a megnyugtató fordulat, a katarzis. Szó, ami szó, ha 1 éve valaki azt mondta volna, hogy ott leszek, ahol most vagyok, nem hittem volna el. Nade mihez képest telt el egy év? 2020. március 31-én jelent meg a könyvem a meddőség kapcsán, és azóta fordult egyet a világ.
Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.