Kevés olyan dolog van, ami annyira fel tud bosszantani, mint a kommentek olvasása egy-egy Facebook-poszt vagy internetes cikk alatt. Az az érzésem, hogy napjainkban a vitakultúrával együtt a kommentelés kultúrája is rászorul némi újragondolásra. Ehhez gyűjtöttem most össze 7 olyan alapszabályt, amiket betartva az internetes kommunikáció végre nem egymás hergeléséről szólna, hanem akár komoly és értékes beszélgetések, viták platformjává is válhatna.
Amikor összeházasodtunk a feleségemmel (életem legszebb napja), a boldogságon túl éreztem a felelősséget is: jó férjnek kell lennem és vigyáznom kell rá, valamint a kapcsolatunkra egy életen át. Amikor megtudtam, hogy apa leszek (szintén egy nagyon boldog nap), a felelősség érzése egészen másként tört rám…
Hol vannak az igazi férfiak? Egyáltalán: kik azok, miről ismerjük fel őket? Személyes gondolatok egy nagyon keserű tapasztalat után, de bízva abban,
Hogy süllyedhet valaki oda, hogy azt mondja egy brutális tragédia hírére, hogy “a keresztényekért nem kár”? Hogy gondolkozhat bárki is úgy, hogy nem kár egy ember életéért? Azon túl, hogy a kommentszekció sajnos mindent elbír, a jelenségnek ezen túlmutató mélysége és üzenete van.
A 21. század Európájának egyes részein már kifejezett ellenszenvvel lehet találkozni, amikor kereszteket függesztenek ki állami hivatalokban az egyház és az államhatalom szigorú szétválasztása mögé bújva, ezzel előtérbe helyezve a vallásellenes, értéksemleges gondolkodást.
Közel két hete hatalmas várakozással indultunk neki férjemmel Rómának. Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk neki a szűk utcák és az évezredes épületek felfedezésének. Hazatérve, azt kell mondanom, hogy Róma méltán birtokolja az Örök Város elnevezést, én mégsem lettem feltétlen rajongója.
Talán nem véletlen, hogy több sikeres világklasszis sportoló is mélyen hívő: a hit és a sport ugyanis több dologban is hasonlít, amelyeket alaposan megvizsgálva a saját lelki életünkre is fordíthatunk. Edzésre fel!
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az éeltem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Meggyőződésem, hogy a világ nagyobbik – szegényebb – része nem gazdasági problémák, vagy a termelés nehézsége miatt küzd a létminimum megteremtésével, hanem elosztási problémákból kifolyólag.
Tisztelt Ügyfelünk!
Augusztus 1-jétől kézbesítünk önnek egy vadonatúj, Lelkipásztor2018 készüléket. A lehető legjobb felhasználói élmény érdekében, kérjük, figyelmesen olvassa végig a mellékelt tájékoztatót! A nem rendeltetésszerű használatból eredő hibákért Cégünk nem tud garanciát vállalni!