A múlt héten ismét előkerült a hajléktalanság kérdése, és a döntéshozók (ismét) bejelentették, hogy betiltják a közterületen való életvitelszerű tartózkodást. Nem egy politikai írást szeretnék megosztani veletek, nem arról akarok írni, hogy kiről mit gondolok. Csupán úgy szeretnék írni, mint egy keresztény szociális munkás, aki nap mint nap hajléktalanokkal foglalkozik. Azt gondolom, hogy minden kereszténynek, sőt, minden jóérzésű embernek kell, hogy legyen véleménye arról, hogy hogyan kell foglalkozni a szegényekkel. Hiszen ha túljutunk azon, hogy hibáztatjuk őket, és megpróbáljuk megérteni a helyzetüket akkor meglátjuk azt is, hogy milyen felelősséggel tartozik értük, a legkiszolgáltatottabbakért, a társadalom, vagyis mi!
