Pár gondolat az aratnivalóról, a munkásokról és arról, hogy sokszor mennyire kényelmes keresztény tudok lenni. Pedig Jézus nem csupán a vasárnapi szentmisékre hív, hanem arra is, hogy aktívan kövessem Őt.
Kategória
Blog
Különleges beszélgetésnek lehettem részese a napokban. A Szólj be a papnak! debreceni rendezvényén három nyugalmazott püspök várta a provokatív kérdéseket, beszólásokat. A rendezvény előtt régi ismerősökként beszélgettek Gáncs Péter evangélikus, Bölcskei Gusztáv református, és Beer Miklós római katolikus püspökök. Egy mondat megragadt bennem az elöljárói eszmecseréből, mégpedig az, hogy olyan magasak a templomaink küszöbei, hogy nehéz azokat átlépni.
Miért van az, hogy a szegény családok, ahogy megkapják a fizetést, segélyt, vagy bármilyen jövedelmet, rögtön elköltik? Miért van olyan sokuknak hiper-szuper telefonja? Miért? Miért nem osztják be a pénzt?
Minél közelebb kerülsz valakihez, annál inkább elkezded átértékelni a szexualitásról és intimitásról kialakított képedet. Azt a képet, ami körbevesz, amit a média sugároz.
A 777 égisze alatt szervezett 2in1 párkapcsolati tréningen jártunk. Visszatérve a kollégiumba sokan megkérdezték, merre voltunk ilyen sokáig, és mi őszintén válaszoltunk. Arcaikon a döbbenet és a rémület különböző arányú keveréke jelent meg.
Néha olyan idegesítően határoltak vagyunk! De jó rájönni: ez az emberségünkből fakad és Isten akarta így, hogy Tőle függhessünk. Valójában több ez, mint függés: Ő valódi értelmet ad az életünknek, ha hiszünk benne és neki. Többek között erről szól ez a vers.
Nemrég Isten arra vezetett, hogy tartsak néhány nap Facebook -és Instagram-böjtöt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is, hogy a saját érdekemben kéri ezt. Íme 7 ok, amiért nektek is ajánlom a böjtnek ezt a kevéssé elterjedt, ám annál hasznosabb formáját!
Szándékosan vártam meg a választások végét ezzel az írással, mégpedig azért, mert még véletlenül sem akartam, hogy azzal lehessen vádolni, beszálltam – az egyébként elszomorítóan alacsony színvonalú – kampányhajrába. Szó sincsen erről, egyszerűen csak egy olyan mély szomorúság van bennem az elmúlt hetek eseményei után, amelyet már csak a lelkem megkönnyítése végett is szeretnék kiírni magamból.
Az élet tele van kihívásokkal és nehézségekkel. Ahogyan haladunk a felnőtté válás útján, úgy találjuk szembe magunkat egyre több, ijesztőnek tűnő helyzettel. Sokszor elgondolkozom egy-egy félelmetesnek tűnő kihívás előtt: vajon mikor fogom egyszer megszokni ezeket? Vajon mikor fogok végre letenni a panaszkodásról és a cidrizésről?
Költői szépséggel megfogalmazott írását küldte el nekünk egyik olvasónk. Az írás azonban több, mint egy szép leírás, egészen új szemszögből közelíti meg hitünk mélységeit.