Keresztény életünk során vannak időszakok, amikor nagyon átérezzük Isten jelenlétét az életünkben, de vannak olyan pillanatok is, amikor minden erőnket össze kell szednünk ahhoz, hogy imára kulcsoljuk a kezünket. Mégis, egy valami biztos és ez mindig is igaz marad: Isten mindig velünk van, függetlenül attól, hogy átérezzük-e ezt vagy sem.
Tóth-Simon Károly első írását a 777-en – amelyben a rózsafüzérrel való kapcsolatáról mesélt – több ezren olvastátok el. Újabb írásáról 9 okot sorol fel, amiért Jézust követi, és a legvégén egy nagyon fontos kérdést tesz fel: Te miért követed Jézust?
A várandósság végéhez közeledve már minden gondolatom a baba körül forgott. Nagy boldogságomban és növekvő türelmetlenségem legyőzésére babás videók, képek nézegetésével ütöttem el az időt. Ennek érdekében az Instagram-on is követni kezdtem minden cuki csecsemős oldalt, amit végül vissza is vontam, mert nem bírtam elviselni a sok ostoba videót.
Összeegyeztethető-e egymással a hit és a tudomány? Ezzel a kérdéssel foglalkozott az a kerekasztal-beszélgetés, amely során másfél évvel ezelőtt a BME keresztény és ateista professzorai vitatkoztak egymással. A vita egy egészen érdekes és színvonalas beszélgetésnek indult, de aztán az egyik keresztény professzor ledobta a bombát… Elmondta, hogy ő az egész tudományos világképét a Biblia szavára építi: hisz abban, hogy a Föld körülbelül 10.000 éves, hogy a teljes teremtés valóban 6 nap alatt, azaz 6×24 óra alatt zajlott, és hogy Isten az embert valóban a föld porából teremtette. Az ateista professzorok elnevették magukat, én pedig csak fogtam a fejem…
Kellenek a jó mottók. Azok a frappáns mondatok, amik a fülünkben zenghetnek a megpróbáltatások óráiban és az öröm perceiben is. Éltető cseppek ezek, amikre mindig szívesen gondolunk, hiszen utánozhatatlanul tömörítik magukba a lényeget.
Itt az újév, amikor olyan lelkesen tudunk elhatározásokat hozni, amelyek sajnos általában csak pár napig, vagy hétig tartanak ki – tisztelet a kivételnek. Saját fogadalmaim között mindig szerepel, hogy a hitéletemet megpróbálom kicsit rendszerbe szedni, az Istennel való kapcsolatomra jobban odafigyelni. Tudom magamról, hogy olyan vagyok, akinek konkrét elhatározások és ötletek kellenek ahhoz, hogy egy kitűzött célt teljesítsek, így megosztom veletek, hogy az idei évben hogyan próbálom elmélyíteni a hitemet. Hátha nektek is segít!
A szenteste és karácsony ünnepe sokunk számára az év legszebb időszaka: egy varázslatos, jelzőkkel nehezen körbeírható csoda. De vannak olyanok is, akiknek ez az időszak komoly áldozattal jár, vagy akiknek egyenesen a legfájdalmasabb napok következnek most. Arra kérünk titeket, hogy ma este gondoljatok egy ima erejéig azokra, akiknek az idei karácsony nem egy szép élménynek ígérkezik, hanem egy szomorú eseménynek.
Korunkban nincs nagyobb remény, mint a betlehemi jászol egyszerűsége, amelyet a beragyog a csillag.
Hányszor, de hányszor kérünk Istentől dolgokat? Talán ismerős az érzés, mikor nagyon szeretnénk valamit, nagyon sokat imádkozunk érte, mikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, egy kicsit bedurcizunk. Hiszen én annyira kértem Tőled, annyit imádkoztam érte, Te is látod, hogy mennyire a szívem vágya, és még le is mondtam erről meg arról, hogy ez meglehessen…
Amikor Jézus megszületett a Földre, emberek gondoskodásától függött. Védtelen csecsemő volt, kiszolgáltatva az édesanyjának és a körülötte lévőknek. Ugyanúgy, ahogy mi, a születésünk után néhány évig. Gondoljatok bele, mekkora alázat ez Istentől, aki teremtette a földet, az egész univerzumot! Felfogni sem igazán lehet. És mégis…Isten Jézuson keresztül bemutatta, hogy igenis van jó értelemben vett függés.