Teljesen logikus és érthető módon sokakat érdekel, hogy a 777 csapata – kik közül a legtöbben önkéntesen végzik ezt a szolgálatot – miből gazdálkodik lassan már öt éve, honnan tartja fenn az oldalt. Ezért is írjuk meg ezt a cikket, mert azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik téves információkat próbálnak terjeszteni – sajnos nem egyszer rossz szándékból, amit nem tudunk hova tenni.
Mióta a lengyelországi abortusz-ügy napfényre került, motoszkál bennem a gondolat, hogy elkezdjek foglalkozni írásban is egy igen fontos dilemmával: nevezetesen azzal, hogy lehet-e valaki egyszerre hithű, elkötelezett keresztény és abortuszpárti – vagy, ahogy ma mondani illik: választáspárti. Olyan kérdés ez, mellyel a saját írásaim, s egyéb cikkek alatt is találkoztam, ahol keresztények csaptak össze sokszor keresztényekkel ebben a kérdésben, majd nemegyszer szó szót követett, sértődés lett a vitából – de megnyugtató választ nem sikerült a kérdésre találni.
„Semmi sem hozza kis úgy a legrosszabb oldalunkat, mint egy jó kis várakozás” – olvastam nemrég az idézetet Joyce Meyer keresztény író és tanítótól. Elgondolkodtatott: a várakozás tényleg a jellemünk próbája. Felfedi, hogy Istenben bízunk vagy valójában még mindig önmagunkban. Hogy merünk-e csendben várni vagy pótcselekvésekbe kapaszkodunk.
Ha azt mondom, Papp Jácintának, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Cintinek kalandos az életútja, akkor még finoman fejeztem ki magam. Itt van egy lány, aki miután tinédzserkorában megtért, több évig missziózott Indiában, ma pedig egy nemzetközi gyülekezet pásztora itthon, tajvani vezetők megbízásából. Cinti tűzzel, szenvedélyesen, és valóban őszintén, a kétségeit, megtorpanásait, megtöretéseit is felvállalva beszélt nekünk a hitéről és arról, milyen is a gyakorlatban a misszió.
A mai időjárás eléggé ködös volt, és lehet, nem csak én érzem úgy, hogy a közeljövő is kicsit „ködös” a sok bizonytalanság miatt. De vajon mi vár ránk a köd mögött?
Ez az év, ez az advent, ez a karácsony más lesz, mint a többi.
Két korona – mégis micsoda különbség! Az uralkodók által viselt fejdísz és Krisztus töviskoronája között von párhuzamot írásában Bese Gergő atya.
Tavasszal hozzászokhattunk az online misékhez és istentiszteletekhez, az utóbbi időben viszont szerencsére „offline” módon is bekapcsolódhattunk a szertartásokba. Azonban a járvány erősödésével ismét egyre több helyen van lehetőség online is részt venni a miséken, ezért elevenítsük fel, hogy mire érdemes odafigyelnünk a részvételnél!
Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk azonnal megoldani. Lehet, hogy megteszünk mindent: bevetjük a legjobb problémamegoldó eszközeinket, de mégsem változik semmi. Ilyenkor annyit tudunk csak tenni, hogy az időre bízzuk.
Kiszáradt a szám. Nyelni sem bírok, miközben annyira vágyom egy frissítő kortyra. Fogalmam sincs, hol találhatnék vizet. A szomjúság lassan felőröl. Nem tudok másra gondolni. A nyelvem, mint a smirglipapír, a szájpadlásomhoz tapad. Víz, víz, víz – zakatol a fejemben.
