2017. 04. 13.

Férj leszek 1. – A Chapman-hatás

Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.

Az ötlet akkor hasított belém, amikor menyasszonyom felolvasott pár bekezdést egy igencsak tanulságos könyvből (egy későbbi írásban kitérek rá). Remélem, igazából nem is az én ötletem volt.

Előre szeretném bocsátani: ezek a bejegyzések nem arról szólnak, hogy megmondom a tutit, leírom a házasságra való felkészülés egyetlen helyes folyamatát. Csak a tapasztalataimat, benyomásaimat gyűjtöm csokorba. Nem tárulkozok ki jobban, mint ahogy szükségesnek érzem, a felkészülés intimitását nem bontom meg. De azokat, akik nyitottak rá, meghívom, hogy tanuljunk együtt ezen az úton járni, hátha segíteni tudjuk egymást!

Vágjunk bele!

Az öt szeretetnyelv

Még jegyességünk előtt (igazából sok évvel azt megelőzően) közösen ismerkedtünk meg Gary Chapman amerikai keresztény párterapeuta kiváló alapművével, Az öt szeretetnyelv című könyvvel, amely – micsoda meglepetés – az öt lehetséges szeretetnyelvet mutatja be, vagyis annak módozatait, ahogyan kifejezhetjük egy másik ember iránt, hogy fontos nekünk, hogy valóban szeretjük őt. A dolog „buktatója” annyi, hogy nem egyformán beszélünk ezeken a nyelveken. Mindenkinek van az öt közül egy elsődleges szeretetnyelve és általában jól meghatározható a második is, azonban nagyon ritka, hogy egy pár esetében mindkét fél számára ugyanazok legyenek a meghatározó szeretetnyelvek. Nincs is ezzel egyébként semmi baj, amíg nem felejtjük el, hogy a házasságban nem arra készülünk, hogy magunkat, hanem arra, hogy a társunkat tegyük boldoggá. Ha ezt észben tartjuk, máris könnyebb odafigyelnünk a másik szeretetnyelvére.

Ne gondolja senki, hogy óriási erőfeszítések kellenek ehhez. (Persze, a sok éve házas olvasó most – jogosan – közbeveti, hogy bizony a jó házassághoz időnként igenis szükséges. Igaza is van, én most a szeretetnyelvekből kiinduló gesztusokra gondolok.) Ha a párod az ajándékok szeretetnyelvén beszél (és normális), nem csak egy BMW teszi boldoggá, hanem nagyon tud örülni egy szál rózsának/írisznek/helyettesítsd be a kedvenc virágát, egy kis bonbonnak, jegynek a portugálok elleni meccsre, bármilyen apró ajándéknak. Ha a szívességek nyelvét, egyszer-kétszer segíts mosogatni, vagy vidd az ágyba a kávét, vállalj át tőle egy feladatot, vidd helyette a táskáját. Ha a testi érintést, törekedj rá, hogy többször fogd meg a kezét, simogasd meg, adj neki csókot. Ha az elismerő szavak jutnak közel hozzá, találd meg minden nap, miben tudod megdicsérni. Ha a minőségi idő, találj ki kedves programokat – és igen, egy séta a Dunánál pont ilyen. Nem nagy dolgokra, hanem szívből jövő szeretet-cselekedetre van szükség.

Chapman Budapesten

Amikor két hete Gary Chapman hazánkba látogatott, menyasszonyom keresztszüleinek hála, mi is részt vehettünk egyik budapesti előadásán. Túl azon, hogy a fickó nagyszerű előadó, aki tényleg szórakoztatva tanít, azért is volt ez remek ajándék, mert szűk öt hónappal az esküvőnk előtt emlékeztetett minket a korábban tanultakra, nagyon is elevenné téve a „sikerreceptet”. (És még minőségi időt is tölthettünk együtt…! 🙂 ) Az előadás közben elvégeztetett rövid gyakorlatok lehetővé tették, hogy ne pusztán passzív befogadókként üljünk egymás mellett, hanem valóban együtt vegyünk részt az előadáson, egy harmadik fél hallgatásakor is figyelemmel legyünk egymásra.

A legjobb vonzata pedig az volt, hogy hazafelé összegeztem magamban, mikre fogok jobban figyelni a szeretetnyelvekkel kapcsolatosan, nem csak a házasságban, hanem most, a jegyben járás idején is.

Vágvölgyi Gergely

Blog Vágvölgyi Gergely
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás