Azahriah, a hazai könnyűzene egyik legnépszerűbb alakja, nemrégiben Instagram-oldalán megosztó kijelentést tett, amely a felelősség kérdését is felveti. Egy olyan sztártól, akinek ennyi rajongója van, elvárnánk a tiszteletet és a felelősségteljes kommunikációt. Vajon hol húzódik a határ a szólásszabadság és a felelőtlen gyűlöletkeltés között? És mit tanít nekünk minderről Jézus?
Ismerjétek meg a perui Chongopaye település focicsapatát – akár így is kezdhetnénk ezt a cikket, de akkor jogosan kérdezthetnétek, hogy ehhez mi köze a 777 többi cikkéhez? Nem is gondolnátok, hogy milyen sok!
„A határtartást sokszor művészetnek nevezik, hiszen valljuk be, nem könnyű. A keresztyén embernek pedig még nehezebb, hiszen az anyatejjel szívja magába a szolgálatkészség fontosságát, az egymás segítésének felelősségét és a közösségért való tenni akarást. Miközben egymásért teszünk, nem szabad elfeledkeznünk magunkról és a határainkról.” Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal beszélgetett a Református.hu a témáról. Szemlénk.
Az Instagramon múlt héten azt kérdeztük tőletek, hogy kinek mit jelent az Eucharisztia. Igazán szép és megható válaszokat küldtetek, amelyekért őszintén hálásak vagyunk. Most azonban szeretném megosztani veletek az én történetemet, hogy Jézus milyen utakon vezetett és hívott magához, míg a közelmúltban felfedeztem életemben az Oltáriszentséget.
Isten megmutathatja szeretetét egy kis sérülésben is. Így szólt hozzám a Mennyei Atya egy idegenen keresztül.
Ferenc pápa nemcsak a jelenre figyelt, hanem elődei tanításait is újraértelmezte, hogy friss szemlélettel vezesse az Egyházat. Most XIV. Leó folytatja ezt a hagyományt, miközben a szegények és a gyermekek ügyét is újra napirendre tűzi – így születik meg a pápai örökség folytonossága és megújulása.
Mindannyian a boldogságot keressük, mégis gyakran megfeledkezünk arról, hogy az igazi öröm forrása Isten szeretetében rejlik. Vajon készek vagyunk megnyitni szívünket, és elfogadni azt az egyszerű, mégis mély utat, amely a Lélek békéjéhez vezet?
E személyes hangvételű születésnapi elmélkedés nem önünneplésről, hanem mély hálaadásról szól Isten felé az élet ajándékáért, a megpróbáltatásokban megélt isteni jelenlétért és a hit megerősödéséért. A szerző – visszatekintve 33 évére – különösen a veszteség és fájdalom idején megtapasztalt isteni irgalmat emeli ki. Az ünnep így nem róla, hanem Isten dicséretéről és szeretetének felismeréséről szól.