“Mindent tudok róla, és nem tudok róla semmit. Egy másik ember. Sose lesz az enyém. Nem is lehet, nem is fogadnám el, ahogy ő se fogadna el engem. Szóval erre kell felkészülni, hogy a tiéd és mégse a tiéd, és te az övé vagy és mégse vagy az övé. Egyenlők vagytok.” Dragomán György írása a házasságról.
Volt már olyan tapasztalatod, hogy behuppantál a padba a templomban, de a gondolataid még kavarogtak, és aztán mise végén jöttél rá, hogy végigülted a szertartást, de jóformán azt sem tudod, mi történt? Tudod, ahogy a repülőnek szüksége van felszállópályára – időre, hogy az égig emelkedjen – a te lelkednek sem megy ez egyik pillanatról a másikra. Íme három egyszerű tanács a teljesebb jelenlét eléréséhez.
Sokak fejében él az az elképzelés, hogy a papok komoly, zárkózott emberek, akik semmi másra nem koncentrálhatnak, csak Isten szavára, és az egyház követőire. Erre azonban sokak rácáfolnak, egyikükről a haon.hu oldalán olvastunk. A frissen görögkatolikus pappá szentelt Kocsis Dániel gyerekkorától kezdve focizott és mai napig szívesen játszik mérkőzéseken.
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
Több mint egymillióan vonultak utcára a házasság és a család védelmében Mexikó 122 városában szeptember 10-én. A megmozdulás annak nyomán alakult ki, hogy Enrique Peña Nieto elnök májusban bejelentette, kiterjesztené a házasságot az azonos neműek kapcsolatára is a szövetségi állam egész területén –számol be az eseményről a citizengo.org