kéSZÜLŐdünk Apa-Fia 2.rész

Menedzser típusú férfi vagyok. Szeretek beosztani, rendszerezni. Cselekvő férfiként egy új kihívással álltam szemben: olyan választások előtt voltunk, amelyekben tisztán a Feleségemé volt a döntés. Lássuk, hogyan éltem meg a passzív készülődést. Apa-fia sorozat második rész.

Hölgyválasz

Azt hittem az orvos választás könnyű dolog, de nem. Édesapám orvos, ha bajom van felhívom és megyek be hozzá. Nőgyógyászt, szülészt választani a legérzékenyebb dolog. Meg kellett bíznom feleségemben, hogy  olyan embereket talál, akik szakmailag jók, és bizalommal töltik el. Rengeteg lehetőség van ilyen téren, a területi illetékestől, a privát luxusig. Én nem ajánlhattam orvost, mert aki nekem szimpatikus, az lehet hogy feleségemnek pont nem.
Feleségem körbekérdezte házasközösségbeli társainkat, mert szerencsénkre előttünk szült négy házaspár is, így friss és aktuális tapasztalatok gyűltek össze.  Én is “beszélgettem” apákkal a szülésről, és nehezen, de elfogadtam, hogy az A terv feleségemnél van.  A passzív drukkolás nekem nagyon nehezen ment… 

Mégis tudtam egy kicsit segíteni: meghallgattam és kérdezgettem feleségemet a begyűjtött infókról, és bátorítottam Őt a döntéshozatalban, ami nem volt könnyű; de azért könnyebb, mint ruhavásárláskor.

Döntöttünk

“Mi” végül szülésznőt és nőgyógyászt is választottunk, és kórházi nyíltnapon is jártunk, illetve épp szülésünk előtt jött ki a császármetszés statisztika, azt is megnéztük.

Legfontosabb szempontunk a lehető legtermészetesebb születés élmény megélése volt. Addig amíg bírja feleségem, és a helyzet is engedi, ne alkalmazzanak gyorsítót, fájdalom csillapítót, és egyéb technikákat.

A gyerek tényleg megszülethessen, legyen erre elég ideje anyának, fiának, és … és igen nekem apának is.

Távol & közel

Mi a szülésznővel a szülés előtt 4-5 alkalommal találkoztunk négyesben. Feleségem kérésére el is mentem ezekre. Hasonló lelkesedéssel, mint katolikus diák a suli misére… De végülis, így utólag be kell látnom, sokat segített mindkettőnknek. Konkrétan végigbeszéltük a szülés lépéseit, a lelki és testi vonatkozásban is. Arra emlékszem még most is, hogy egy csontvázon keresztül kibújtattunk egy játékbabát, hogy lássuk a szülés útját.

Szülésznőnk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a gyermek megfogantatásától kezdve folyamatosan távolodik tőlünk. Először csak a köldökzsinór kifejlődésével, aztán a születésen, majd a családi fészek elhagyásán keresztül egészen a halálig. Elsőre “döbbenetesen” hangzott e tény, de valóban, ez az élet rendje.

A távolodásnak vannak konkrét állomásai, amikre készülünk, és ezek a dimenziókaput átlépő napok örök emlékké égnek be életünkbe.

Elsőként az örömhír, majd a születés is egy-egy dimenziókapu. A szülésre nem csak fizikailag, hanem lelkileg is fel kellett készülnünk; magára a történésre és annak következményeire is. Talán Anyának a történésre, nekem pedig a következményeire.

It’s a boy!

Már a 12 hetes ultrahangnál kiderült, hogy fiunk lesz. Nagyon örültünk annak, hogy a lehető legkorábban megtudtuk kit várunk és nevén is tudtuk szólítani őt. Egyszerre csak megszemélyesült, elérhető közelségbe a baba. Neve & neme lett a gyermeknek! Nekem férfinak, aki a tényeket és az eredményeket űzi otthon, a munkában és sportban is egyaránt, sokkal  megfoghatóbbá vált az egész  kilenc hónapos várakozás.

É&H

A halál témát az utolsó alkalommal szóba hoztam a szülésznőnknél. Mi van, ha szülés közben akár a feleségem akár a gyermekünk élete veszélybe kerül? Nekem kell-e döntenem abban, hogy ki maradjon életben?

Jó volt előre tisztázni, hogy ilyen választási helyzet leginkább csak a filmekben van. Vészhelyzetekben az orvos dönt; nem én, a laikus.  A halál téma meglepte a szülésznőt, de mi erről otthon is beszélgettünk. Nekem ez onnét jött, hogy nagyon érdekelt az otthon szülés. A rettentő pozitív része ennek számomra, hogy az otthonodban családi körben szülheted meg gyermeked. Ez hatalmas lelki élmény lehet.  Egy négy gyermekes otthonszülős apa-barátommal Ausztriába menet beszélgettem a témáról, s tőle kérdeztem meg, hogy hogyan merték ezt bevállalni? Tömören fogalmazott, és ez megmaradt bennem: Ahol születés van ott van a halál is. Ez nem egy elhanyagolható tényező. Legyünk fölkészülve a halálra is lelkileg és praktikailag is!

Feleségem fiunk érkezését a Hiroshimai Emlékmúzeumba menet árulta el nekem. Élet és halál egyszerre volt jelen. Bizarr, vagy kegyelmi állapot?

hirdetés