Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
Kevesebb, mint 24 óra alatt az összes hely elfogyott a több, mint 3 hét múlva esedékes, következő 777 OFFLINE-ra, melyen a beharangozó szerint Hodász András és Lukácsi Katalin fog vitatkozni többek között a cölibátusról és az Egyház jövőjéről. Ezzel párhuzamosan rekordszámra érkeznek a kommentek az esemény alá, melyek olykor egészen kulturálatlan és személyeskedő hangnemben vonják kétségbe ennek a vitának a létjogosultságát vagy a vitázók személyét. Úgy érzem, van néhány elég komoly félreértés a vitatkozással kapcsolatban, amelyeket jó volna tisztázni.
500 éve történt valami Németországban, ami alapjaiban változtatta meg a világot. Hétfőn erről beszélgetünk négy nagyszerű emberrel a következő 777 OFFLINE-on!
Tegnap este nagyszabású kerekasztal-beszélgetést rendeztek a Budapesti Műszaki Egyetemen; a téma egy sok-sok évszázada aktuális kérdés volt: megférhet-e egymás mellett a hit és a tudomány?
Ez a blog egy játék. Megpróbálom elmesélni nektek Jézus történetét – csak és kizárólag Jézus előtti, ószövetségi igék segítségével!
Nagyon sokan élik úgy az életüket, hogy tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, és szenvednek attól, hogy csak passzív résztvevői a saját életüknek. A körülményeket és másokat okolják a saját sorsukért. Folyamatosan más embereknek – a szüleiknek, a barátaiknak, a társadalomnak – akarnak megfelelni, és közben nem találják önmagukat. Mintha mások írnák az életük forgatókönyvét… Úgy gondolom, hogy keresztényként ennél sokkal többet kellene kihoznunk az életünkből. Ideje a saját kezünkbe venni az irányítást, hogy többé ne mások határozzák meg az identitásunkat és a viselkedésünket, hanem mi magunk.
Ha már egy ideje követed a 777-et, talán tudod, hogy július elején volt az esküvőm. 22 évesen elvettem feleségül a világ legklasszabb nőjét (ezúton kérek elnézést minden kedves olvasónktól, a hölgyektől ezért, az uraktól azért). Esztivel már több, mint egy éve elkezdtük az esküvőszervezést, sok-sok óra ötletelésünk, munkánk volt benne, és végül július 1-jén olyan esküvőnk volt, amilyenről álmodtunk! Egyszerűen minden fantasztikus és gyönyörű volt! Most 7+1 pontban összegyűjtöttem azokat a tapasztalataimat, amelyek hozzásegítettek bennünket ehhez.
Két nappal ezelőtt az M2 Petőfi TV-be hívtak minket Esztivel, a menyasszonyommal, hogy beszéljünk arról, hogy vajon a keresztény családoknak könnyebb-e az élete; hogy különbözik-e a keresztények párválasztása az átlagostól, és tartósabbak-e a keresztény házasságok. Végül a hat perces interjúba nem sok minden fért bele, de a fenti kérdések érdekesek!
Jó néha olyan könyveket olvasni, amiket sok évszázaddal előttünk élt keresztény írók írtak. Sokszor hátborzongató, hogy mennyire ugyanazok a kérdések foglalkoztatták őket is, mint minket, a hittel, a keresztény élettel és Istennel kapcsolatban. Ezekben a könyvekben szereplő útmutatások nem csak néhány száz évvel ezelőtt állták meg a helyüket, hanem ma is ugyanúgy tanulhatunk belőlük.
Jézus harmadnapra feltámadt a halálból! Ez az egész történelem legfontosabb eseménye, és a keresztény tanítás alapja. Viszont van Jézus feltámadásának egy, a mi életünkre nézve elég komoly következménye, amivel kevesebbet foglalkozunk: mi is fel fogunk támadni!