Tisztázzunk néhány komoly félreértést a vitáról!

Kevesebb, mint 24 óra alatt az összes hely elfogyott a több, mint 3 hét múlva esedékes, következő 777 OFFLINE-ra, melyen a beharangozó szerint Hodász András és Lukácsi Katalin fog vitatkozni többek között a cölibátusról és az Egyház jövőjéről. Ezzel párhuzamosan rekordszámra érkeznek a kommentek az esemény alá, melyek olykor egészen kulturálatlan és személyeskedő hangnemben vonják kétségbe ennek a vitának a létjogosultságát vagy a vitázók személyét. Úgy érzem, van néhány elég komoly félreértés a vitatkozással kapcsolatban, amelyeket jó volna tisztázni.

Vitatkozni rossz

„Remélem, hogy a “vita” inkább egy szeretettel teli beszélgetés lesz.” (egy komment)

Talán a legelterjedtebb hiedelem a vitatkozással kapcsolatban, hogy vitázni rossz. Valószínűleg ez azért terjedt el, mert az emberek túlnyomó többségének nincsen jó vitakultúrája, és éppen ezért jó vita-tapasztalata sem. Ha két ember nem ért egyet valami fontos dologban, nagyon sokszor hangos, személyeskedő és bántó, a kapcsolatot és a légkört romboló veszekedés lesz belőle – ez valóban nem vezet semmire. De egy vita nem szükségszerűen ilyen. A világ, a tudomány, a kereszténység, sőt, a személyiség fejlődésének is alapvető szüksége van a kulturált vitára, a dolgok megkérdőjelezésére, átbeszélésére, a szembenálló vélemények megismerésére és ütköztetésére; ezek mozgatják az emberiséget. Ha mindenki mindenben egyetértene, megállna a fejlődés. Sokszor többet ér egy hangosabb, őszinte vita, mint hosszú, csendes beszélgetések sora.

hirdetés

Egy vitának mindig van győztese és vesztese

„Hodász atya zsebreteszi simán a kis nőcskét.” (egy komment)

Szintén igen népszerű hiedelem, hogy egy vitának szükségszerűen mindig van egy győztese, és van egy vesztese, akit illik jól a földbe döngölni. Elég szomorú lenne így megfogni a vita lényegét. Gondoljunk csak bele, mi történne a házasságokkal, ha egy életen át ilyen mentalitással vitatkoznának a házaspárok…? A vitatkozás arról szól, hogy a felek ütköztetik a nézeteiket, a véleményüket, megismerik a többi fél nézőpontját, és jó esetben mindannyian egy sokkal letisztultabb, megalapozottabb szemlélettel távoznak – akár megerősödve a saját véleményükben, akár megváltoztatva azt. Ha valaki győztes-vesztesben gondolkodik, a legtöbbször nem is születik valódi győztes. Megalapozott, jó érvekkel, a személyeskedés elhagyásával, és főleg egymás tiszteletével viszont mindenki nyerhet.

Egy vita mindig személyes és elsősorban a vitázókról szól

„Bámulatos, hogy a több millió értelmes emberből hogy voltak képesek egy ilyen alakot kiválasztani.” (egy komment)

Amikor az USA elnökjelöltjei a televízióban vitáznak, a nézőket maguk a jelöltek érdeklik. Azért követik a műsort, hogy megtudják, hogy ők személyesen hogy látják az amerikai gazdaságot, a Közel-keleti háborúkat, az abortusz kérdését. Valóban fontos kérdés ez, hiszen a megválasztott elnök igen komoly hatalmat fog kapni, hogy a saját akaratát érvényesítse; és ez minden nézőre, minden amerikaira, sőt, az egész világra hatással lesz.

A 777 OFFLINE nem ilyen. Itt elsősorban nem a vitázók személye a fontos, hanem azok a témák, kérdések, amelyeket megvitatnak. Hogy ennyire gyorsan elkelt az összes hely a vitaestre, azt bizonyítja, hogy a beharangozóban írt kérdések érdeklik az embereket és szeretnének róluk többet megtudni. Hodász András és Lukácsi Katalin vitája reményeim szerint fontos kérdésekben fog felmutatni különböző álláspontokat, véleményeket, melyek formálni tudják majd a nézők világlátását, és talán olyan kérdésekre is válaszokat kapunk majd, amelyek valójában mindig is érdekeltek bennünket, de megfelelő ellenpólus nélkül sose gondolkodtunk el rajtuk érdemben.

A keresztényeknek nem illik/nem szabad nyilvánosan vitatkozni

Megdöbbenve hallottam egy szerkesztő barátomtól, hogy felháborodással kérték rajta számon, hogy „hogy lehet keresztények között nyilvános vitát rendezni?” Én nem tudom hova tenni ezt a kérdést. Miért ne lehetne a keresztényeknek vitatkozni? Miért ne lehetne a hit és a keresztény élet dolgairól érdemi párbeszédet folytatni nyilvánosan? Talán ez viszi leginkább közelebb az embereket az Igazsághoz. Felvetni kérdéseket, megvizsgálni őket minél több szemszögből, érvelni, meggyőzni, újabb kérdéseket felvetni – ezek nagyon fontos mozgatórugói a megismerésnek. Az ember a saját gondolatait a másokkal való kommunikációban, beszélgetésben tisztázza.

Konstruktívan vitatkozni csak olyan emberek tudnak, akik alapvetően egyetértenek

„A hozzászólók többségéhez hasonlóan én sem tudom felfogni, hogyan juthat eszébe a 777-nek vitát szervezni olyan felek között, akik valószínűleg nem értenek egyet a legtöbb kérdésben. Abszurd gondolat.” (egy komment)

Bevallom, ez a komment megmosolyogtatott. Mi értelme volna egy olyan nyilvános vitának, ahol a felek a legtöbb kérdésben egyetértenek? Elmondaná az egyik fél az érvét, a másik meg ráhagyja, hogy így van, aztán a fordítva ugyanez… Ez nem is volna vita.

Sokszor azok a beszélgetések vannak ránk a legnagyobb hatással, amelyeket gyökeresen máshogy gondolkodó emberekkel folytatunk. Gyakran ilyenkor értjük meg a saját álláspontunk valódi miértjeit. Ezért is annyira emlékezetes minden, ateistával való vita is a hitről… Ezekből a vitákból tanulunk.

Konklúzió

Vitatkozni nem rossz dolog, sőt, alapvető katalizátora az emberek és a kapcsolatok fejlődésének. Viszont meg kell tanulnunk kulturáltan vitázni; nem a másik személlyel harcolni és egy pozíciót védeni, hanem véleményeket, érdekeket ütköztetni, és közben megpróbálni megérteni a másik fél álláspontját is. Egy ilyen vitából mindenki – a felek és az esetleges hallgatók is – győztesként jöhetnek ki. Remélem, a 29-i vita is egy ilyen alkalom lesz.

Herényi Márk Barnabás

(Kép: Huffington Post)

hirdetés