Blog, Herényi Márk Barnabás

Kereszténység és pénz – elválaszt vagy összeköt?

A misén éppen elkezdődött a gyűjtés. A hívek keresik a pénztárcáikat, nyúlnak a zsebükhöz, nyitják a táskájukat; a szolgáló ministránsok a padsorokat járva nyújtják körbe a perselyt. Az aprópénz csörgését meg-megtöri egy-egy „istenfizessemeg”. Sokan már otthon bekészítették jó előre az aprót, amit majd bedobnak, mégiscsak ciki nem adni semmit… Vajon vannak az ott lévők között olyanok, akik valóban jó szívvel adakoznak?

Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba. A továbbiakban három kisebb részre osztva próbáljuk meg megvizsgálni őket!

Ám mielőtt ebbe belekezdenénk, arra kérlek, hogy tedd egy kicsit félre azt, ahogy a pénzről gondolkodsz, és légy nyitott egy másik nézőpontra. Hátha te is gazdagodsz vele.

A pénz olyan, mint a gyermek

A saját pénzünkre általában a saját tulajdonunkként tekintünk. Hiszen megdolgoztunk érte, akár napi nyolc-tíz órában, fáradsággal… A megkeresett pénzhez aztán ragaszkodunk, a saját szükségleteink és vágyaink szerint költjük el, vagy éppen tesszük félre. De a megkeresett pénz vajon tényleg a mi tulajdonunk?

Pál apostol 1. Korinthusi levelében (4,7) feltesz egy rövid, mégis nagyon fontos kérdést: „Mid van, amit nem kaptál?” Ez a kérdés a keresztény életszemlélet egyik legfontosabb eleme. Anthony Bloom, ortodox püspök (és az egyik kedvenc keresztény tanítóm) így ír erről: „A (lelki) szegénység, amely a mennyek országának kapuit megnyitja, annak a felismeréséből áll, hogy ha abból, ami az enyém, valójában semmi sem az enyém, akkor minden, amim van, a szeretet ajándéka, az isteni vagy az emberi szereteté, és ez mindent egészen megváltoztat.”  Tehát mindenünk, amink van, az életünk, a családunk, az otthonunk, és a pénzünk is Isten ajándékai.

…de nem egészen a mi tulajdonunk. Jézus előszeretettel beszélt példázatokban, most én is megkockáztatok egyet, hogy jobban megértsük ezt: a pénzünk olyan, mint a gyermekünk. Nem csak a mi szerelmünk eredménye, hanem Isten ajándéka is az, hogy létrejön az új élet. A gyermek aztán ránk lesz bízva. Nevet adunk neki, eldönthetjük, hogy hogyan neveljük, mikre tanítjuk meg. Megválaszthatjuk, hogy hova íratjuk be óvodába és iskolába… De mégsem válik soha a tulajdonunkká. Ajándékba kapjuk, felelősek vagyunk érte; és az egész életére hatással lesz az, hogy hogyan bánunk vele. A pénz nagyon hasonló ehhez. Megdolgozunk érte, de egyben Isten ajándéka is az, hogy a rendelkezésünkre áll. Sosem lesz teljesen a mi tulajdonunk, de dönthetünk arról, hogy mihez kezdünk vele. Felelősek vagyunk érte; a pénzünkkel kapcsolatos döntéseink pedig sok mindenre hatással vannak.

A világ talán attól szenved a legjobban, hogy nem tudjuk a pénzt a helyén kezelni, és felelőtlenül bánunk vele. A szabad döntésnek sokszor a rossz melletti döntés a vége; ennek az eredménye az irigység, a kizsákmányolás, az adócsalás, a korrupció, de sokszor a túlórázás is. A pénz nagyon sok embernek a bálványává, végső céljává vált. A gazdagság nem bűn, de ha ez valakinek bálvánnyá válik, már az.

Van-e ma is létjogosultsága a tizednek?

Meggyőződésem, hogy Isten minden törvényét okkal adta nekünk, méghozzá azért, hogy elősegítse a boldogságunkat, az egészségünket és a szabadságunkat. Sok minden más mellett a pénz mint bálvány fogságától is meg akar minket őrizni. Hogy hogyan?

„Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! (…) Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az URat mindenkor!” (Mtörv 14,22-23)Isten tehát visszakérte a zsidóktól a nekik adott ajándék egy részét. Az Ószövetség történeteinek idején Izrael 12 törzséből 11 kapott földeket, de 12. törzs, a Leviták, akik a templom körüli teendőket látták el, nem kaptak. Ők az idejük egészét azzal tölthették, hogy az egész Izraelt érintő vallási és politikai feladataikkal foglalkozzanak. És miből éltek? A többi 11 törzs által nekik adott tizedből, és ebből tartották fenn a templomot is.

Azóta eltelt több, mint 3000 év. Leviták már nincsenek, jelenleg a templom sem áll Izraelben, sőt, időközben Jézus megváltása is megtörtént. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy manapság van-e még létjogosultsága a tizednek, az adakozásnak. A válasz röviden: van! Míg régen Isten templomának a fenntartására szolgált, ma Isten országának az építésére szolgál. De mit is jelenthet ez az eléggé elvontnak tűnő dolog a gyakorlatban?

A nyugati kultúrában folyamatosan fogynak a keresztények, egyre üresebbek a templomok. Bár Afrikában és Ázsiában hatalmas ébredések vannak, a világ sok helyén még sosem hallottak Jézusról. Így az első olyan dolog, ami Isten országának építését szolgálja, az a misszió. Ahogy annak idején a leviták arra voltak rendelve, hogy Isten templomának szenteljék az egész életüket, ma is égető szükség lenne olyan emberekre, akik teljes állásban tudnának az evangélium hirdetésével, imádsággal és misszióval foglalkozni. Sok esetben az emberek elhívása meg is történik, de egyszerűen nem adottak a feltételek, hogy otthagyják a munkájukat és elmenjenek szolgálónak: meg kell keresni a pénzt, el kell tartani a családot, a misszióban pedig nincs pénz.

Vannak azonban olyan közösségek, ahol ez megvalósult. Az augsburgi Imádság Házában, sőt, már a három magyar Imádság Házában is vannak teljes idejű szolgálók: ők mind más emberek támogatásából élnek, és így a teljes munkaidejüket Istennek tudják adni. Az eredmény kézzel fogható. Ezek az emberek napi 3-4 órát töltenek Isten jelenlétében, a maradék időben pedig tanítanak, misszióznak, tanulnak és tanítanak. Rengeteg emberhez eljutnak, és tömegesen térnek meg azok az emberek, akikhez általuk eljut a megváltás örömhíre.

Isten országa építésének egy másik nagyon fontos része a szegények támogatása. Hány szegény emberrel találkozunk nap mint nap az utcákon… És nem kell ehhez messzire menni, nem csak Afrikában éheznek gyerekek, hanem itt, Magyarországon is. Nem csak Indiában élnek egész családok mélyszegénységben, hanem itt, Magyarországon is. Ezeknek az embereknek szüksége van a segítségünkre – lelki és fizikai segítségre is. Vannak olyan intézmények, szervezetek, akik ezt profi módon, szakképzett szolgálókkal igyekeznek biztosítani, de mivel ez az „iparág” sem termel az égvilágon semmi profitot, csak adományokból tudják magukat fenntartani. De ha közvetlenül akarunk segíteni, arra is van lehetőség. A mi közösségünk sok hónapon át támogatott egy sokgyermekes, egyedülálló édesanyát, hogy ne kelljen három műszakban dolgoznia, és legyen ideje a gyermekeire otthon, a 25 m2-es bérelt kis lakásukban…

De természetesen ide tartozik a templomok és a gyülekezetek fenntartása is.

Ezek olyan pénzek, amik csak a mi adományainkból juthatnak el azokhoz, akiknek szüksége van rá. Isten ránk bízta ezeket az embereket, ezeket az ügyeket. Nem hívott el mindenkit misszionáriusnak, de az egész egyházra bízta rá az evangélium terjesztését. Nem kell mindenkinek szociális munkásnak lennie, de közösen kell felelősséget vállalnunk az egész társadalomért, köztük a szegényekért is. Ha mi nem adjuk bele a részünket, akkor ez a pénz nem fog máshonnan előteremni.

10 – 1 = ?

A teljes havi bevétel 10%-a nagyon sok. Elég lehet egy kisebb nyaralásra, a gyermekünk tankönyveire, a felvett hitel havi törlesztésére… A legtöbben félnek ekkora összeget kiadni a kezükből. Félnek, hogy nem lesz elég a 90%. És Isten mégis arra kér bennünket, hogy adjuk ezt oda neki.

De nem csak elkéri, hanem ígéretet is fűz hozzá! A korábban olvasott ige, amelyben Isten elrendeli a tizedet, így folytatódik: „…így megáldja Istened, az ÚR kezed minden munkáját, amit csak végzel.” (Mtörv 14,29b) De a példabeszédekben is ezt olvashatjuk: „Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.” (Péld 3,9-10) Isten azt ígéri, hogy aki megteszi azt, amire kéri, aki bízik Benne eléggé ahhoz, hogy mer kockáztatni, azt ő bőségesen megáldja. És nem csak a pénzügyeit, hanem az életének minden más területét is. Azok az emberek, akik meghozták a döntést, és fizetnek tizedet, erről tanúságot is tesznek.

A valódi hit ott kezdődik, amikor valódi tétben játszunk. A 10% éppen elég ahhoz, hogy fájjon. Elég sok ahhoz, hogy legyen tétje, hogy valódi lemondás legyen. És Isten csak ennyit kér, a maradék 90%-ot ránk bízza.

Az én történetem

Valószínűleg nem volna túl hiteles ez az írás, ha én magam nem így élném az életemet. Úgyhogy hadd írjam le a saját tapasztalataimat erről a témáról. 17 éves korom óta fizetek tizedet. Az elején még csak 2-3000 Ft-okkal kezdtem, ami a zsebpénzemből és abból a kevéske pénzből jött össze, ami matekkorrepetálással kerestem gimi alatt. Aztán, ahogy nőttek a bevételeim, úgy nőtt a tizedem összege is; ezt néha a közösségemnek, néha egy hajléktalanokkal foglalkozó intézménynek, olykor közvetlenül szegény családoknak juttattam el. A legkomolyabb lemondást tavaly nyáron, az esküvőm után tettem: ekkor már jópár hónapja gyűjtögettem a tizedem, és ez a lagzi után kiegészült a nászajándékok összegével. Aznap 260.000 forintot tettünk bele a feleségemmel egy borítékba, és küldtük el egy szegény faluba, ahol ez az összeg négy sokgyermekes család egész téli fűtését fedezte. Piszkosul fájt odaadni ennyi pénzt – amelyből ráadásul szinte az összes maradék kölcsönünket vissza tudtuk volna fizetni –, mégis jó érzéssel töltött el. Nem is csak az, hogy ezzel segíthettem másokon, hanem az is, hogy szabadnak éreztem magam. Szabad voltam arra, hogy igent mondjak Isten kérésére, volt elég bizalmam Benne ahhoz, hogy ne féljek. És Ő valóban megáldott. Azóta sem kellett aggódnom a pénzügyeinkért, és az életemen is folyamatosan érzem az Ő gondviselését és támogatását.  Bízom Benne, Ő az Úr életemnek ezen a területén is.

Te készen állsz kockáztatni?

Herényi Márk Barnabás

______________________________________

Szeretnék felsorolni néhány helyet, ahol elkél a segítség és a támogatás. Ha megérett benned a döntés, hogy szeretnél adományozni, ezeket jószívvel ajánlom, garantáltan jó helyre kerül a pénzed:

Csak Egyet Szolgálat

Pécsi Imádság Háza

Kecskeméti Imádság Háza

(Vagy akár a 777 munkáját is támogathatod: Támogatás)

Ha esetleg ezek közül egyiknél se érzed, hogy éppen nekik szeretnél adományozni, akkor legyél kreatív, keress embereket, helyeket, akiknek szüksége van a támogatásodra!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás