Amikor egy, a fentihez hasonló című írást pillantok meg keringeni az éterben, szinte automatikusan továbbgörgetek, mert „ugyan ki tudna újat mondani ebben a témában?” Lerágott csont, nemde?
Végtelenül őszinte vallomás az elengedés lelki harcáról.
Beszédében azt is elmondta a hallgatóságnak, hogy a hitük miatt számíthatnak a szenvedésre, de ez okkal történik.
Egy fabatkát sem? A világ minden kincsét? Netán 100 hektárnyi őserdőt? Vagy csak egy tevét? De meg is fordíthatjuk a kérdést: hány életet ér az élővilág, a földi klíma megmentése? Hány gyermeknek kell meghalnia már az anyja méhében a mai kor eszméi, múló társadalmi gondolatok miatt?
A protestáns Sola lesz a Katolikus Rádió és a Mária Rádió mellett a harmadik Budapest körzetében hallgatható vallási elkötelezettségű adó.
Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem vállal gyereket. Azonban 18 évesen azért küzdeni, hogy végre elvégezzék az emberen a sterilizáló műtétet, több mint meglepő, és jóval mélyebb indokokról van szó puszta önzőségnél.
Ünnepélyesen megnyitották azt az iskolát az iraki Erbilben, amelyet a magyar állam támogatásából építettek: az eseményen készült fotók tanúsága szerint a gyerekekhez eljutott az a különleges ajándék is, amelyet Csaba testvér küldött nekik a 777 OFFLINE szeptemberi eseményén.
A szülői hivatásra való felkészülés rengeteg nagy élményt, katartikus, amolyan „sohanemfelejtem” pillanatot rejt magában, amiket aztán időről-időre feltár a leendő anyuka és apuka előtt. Izgatottan várom, milyen hasonló pillanatok várnak még ránk, de az elmúlt hónapokban is volt néhány, amely tényleg életem végéig megmarad…