Ne házasodj meg, ha… (8 figyelmeztető jel!)

Emlékszem, még kamasz voltam, mikor egyszer egy beszélgetős műsort néztem a tévében, ami arra kereste a választ, hogy Magyarországon miért növekszik az utóbbi időben a válások száma. A meghívott vendégek nagyon jó szempontokat soroltak fel, sajnos azonban ezek már a feledés homályába vesztek. Egy dologra viszont tisztán emlékszem: a műsor érdekessége az volt, hogy ott ült a beszélgetők között egy piarista szerzetes is. Az egyik betelefonáló kifogásolta is, hogy miért ül ott a pap, hisz mit tud ő a házasságról. A bölcs öreg szerzetes egy félmosollyal csak ennyit mondott: “Csókolom, a szemetet mi takarítjuk!”

Azért hoztam ide ezt a régi emléket, mert ezzel a cikkel én is arra készülök, hogy számba vegyem: milyen veszélyforrásokat látunk mi, papok, a házasság előtt, amikor végigkísérjük a jegyeseket a felkészülés útján. Inspirált a cikk megírásában egy néhány napja olvasott írás, ami a válás házasságban megjelenő okaival foglalkozott. Ehhez csatolom hát az én szubjektív meglátásaimat: mik a jelei már a jegyesség alatt az eljövendő problémáknak (remélve, hogy a házas/házasulandó kollégák is kedvet kapnak megírni a saját verziójukat).

Tehát: Ne házasodj meg, ha…

…nem akarsz megházasodni!

hirdetés

Egyszerűen hangzik, mi? Pedig hányszor hallgattam már, hogy “igazából végig éreztem, hogy nem kéne csinálnom, de sodródtam…”. Szóval ha közeledve a nagy naphoz egyre növekszik benned az ellenérzés, a menekülési vágy, ha azon gondolkodsz, hogy el kéne halasztani, ha úgy érzed nem a te döntésed, csak így alakult, vagy rábeszéltek, esetleg győzködnöd kell magadat, hogy “jó lesz”, akkor valószínűleg épp arra készülsz, hogy teljesen elrontsd az életedet. Figyelj! Nem arról beszélek,  hogy az esküvőd előtt ne legyen benned egy mákszemnyi ijedtség sem (ez természetes minden nagyobb döntésnél!), hanem arról az esetről, amikor makacsul él benned az a mély, belső érzés, hogy orbitális hibát követsz el.

…a szüleid ellenzik!

Vagy a barátaid. Vagy mindenki. Jó, tudom, te önálló, szabad, felnőtt ember vagy, neked ne mondja meg senki. Aláírom. Az is igaz, hogy mindig vannak kritikusok és elégedetlenkedők, de villanjon fel a piros lámpa, ha mindenki ellenzi a kapcsolatotokat. Ha a azt veszed észre, hogy a barátaid egymás után veszik a fáradságot, hogy beszéljenek veled, és figyelmeztetnek, vedd komolyan! Romantikus dolog azt gondolni, hogy ti vagytok az újkori Rómeó és Júlia, és titeket igazából senki nem ért meg, de a valóság általában sokkal földhözragadtabb. (Amúgy meg annak a sztorinak sem lett túl jó vége.)

…azt hiszed, hogy ez “csak egy papír”!

Akkor neked fogalmad sincs, hogy mi is történik tulajdonképpen. Ne csináld!

…azzal áltatod magad, hogy a másik a kedvedért majd megváltozik!

Tudom, az emberek képesek változni, világos, hiszen ha nem lennénk képesek, még mindig négykézláb mászkálnánk. Azonban nem várhatod el tőle, hogy a kedvedért megtegye. Sőt: amikor stresszes a munka, rabszolgahajcsár a főnök, vagy egész éjjel sír a gyerek, senkiből nem a legjobb énje tör elő. Szóval ha változni fog is, nem biztos, hogy előnyére. Tedd fel a kérdést: látod a rossz tulajdonságait is? És azokat is szereted? Ha igen, akkor zöld út.

…azt hiszed, hogy a kapcsolatotokban lévő problémákat a házasság majd megoldja!

Hát nem fogja. Sőt, elmélyíti. Azokat a nehézségeket, kommunikációs problémákat, amiket eddig csak a randevúk alatt tapasztaltál, mostantól 0-24 órában előkerülnek. Biztos, hogy szeretnéd?

…jön a baba!

Sokat beszélek a házasság előtti szüzesség fontosságáról, de nem élek álomvilágban: tudom, hogy nem mindenki tartja meg. Ha úgy alakul, hogy már úton van a baba, én azt javaslom, hogy ne kezdjetek el kapkodni, és főleg ne házasodjatok össze csak azért, hogy ki ne derüljön a dolog. Ki fog. Senki nem hiszi el, hogy szüzen házasodtatok, aztán három hónappal később egészséges baba születik. Nem kell a púder. Ha már így alakult, fontosabb a jövőtök (és a gyerek jövője!), mint a renométok. Természetesen a babának igenis szüksége van rá, hogy szerető családba érkezzen, ahol apa és anya is van, de ehhez az kell, hogy ne hozzatok kapkodva döntést, szülessen csak meg, aztán készüljetek fel a házasságra nyugodtan. (Kiegészítés: ha te azok közé tartozol, akik még mindig azt hiszik, hogy van 100%-os védekezési módszer (nem létezik!), és elég csak “okosnak lenni”, és akkor veletek nem történhet ilyen, akkor le kell, hogy lombozzalak: de.)

…menekülsz otthonról!

Amikor az van benned, hogy mindegy, csak el innen, és az első fiú/lány karjaiba omolsz. És még örül is neki mindenki, hogy végre kiröppensz a családi fészekből. Csak te jössz rá, amikor bezárul mögöttetek az új otthon ajtaja, hogy olyannal kötötted össze az életedet, akit nem szeretsz, vagy nem ismersz igazán, vagy egyszerűen csak unalmasnak tartasz. Ha menekülni akarsz otthonról, ajánlom megoldásként a munkát és az önálló albérletbe költözést (egyedül). Többe kerül, de így nem baltázod el az egész életedet.

…úgy érzed, hogy a társadat csak te tudod megmenteni!

Mert egyedül életképtelen, elkallódik, kardjába dől, vagy mit tudom én. (Még pikánsabb, ha ezzel fenyegetőzik is.) Ha pszichológus hajlamaid vannak, menj el lelkigondozónak, esetleg szociális munkásnak, és annyi emberen segíthetsz, amennyin akarsz. A férjed/feleséged a társad legyen (akivel egymás kezét fogva minden nehézségen túl tudtok jutni), és ne a páciensed!

Figyelmeztetés!

Jelen cikk NEM vonja kétségbe a házasság szépségét és a személyes boldogságra valamint a társadalom jövőjére gyakorolt pozitív hatását! Sőt! Ezennel büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: a házasság jó, és Istentől való dolog! Ezért a felsorolt helyzeteken kívül minden más esetben kifejezetten ajánlom! (Akciós jegyeskurzus ugyanitt!)

Hodász András

hirdetés