Blog

A keresztény lányok túl komolyan veszik a randizást?

Ez bonyolult. Egy barátom nemrég megosztott egy cikket a facebook-oldalán, melynek címe: Miért nem veszik komolyan a keresztény fiúk a randizást? Számos hozzászzólás érkezett, támogató, egyetértő választól kezdve a minősítő kritikáig  mindenféle. A lényeg, hogy ez bonyolult. A szerző (egy férfi) kritikusan szemléli a keresztény randevúzás kultúráját és azt, ahogy a férfiak egészségtelen tendenciákat táplálnak, amelyek beszivárogtak az egyházba.

Megdöbbentő megfigyeléseit olvasva elfogja a nőket a kísértés, hogy felemeljék a kezüket egy hangos és szívből jövő „Amen”-nel. Mi már évek óta ezt látjuk, végre a férfiak is kezdik észrevenni!

Azért álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: Mi, nők, hogyan illünk bele az egyenletbe?

HAJLANDÓ VAGY LEMONDANI ARRÓL A RÖGESZMÉRŐL, HOGY MEGTALÁLD A LELKI TÁRSADAT?

Talán túl sok hercegnős filmet néztünk gyerekként. Epedve várjuk a Szőke Hercegünket, hogy levegyen a lábunkról és a pillanatnak éljünk, amikor végre eljön. Tudod, mit? Így lettünk megteremtve. Ha megnézzük a tökéletes házasságot Krisztus és az Egyház között, Krisztus egyértelműen a dicső lovag, akiről mindig is álmodtunk. Addig meg sem áll, míg el nem nyeri tetszésünket.

Nem akarom lekicsinyelni a nők házasság iránti vágyát. Az is Istentől van, ahogy az egyedüllét is lehet Tőle. Ne felejtsük el, Isten a vágyainkat valamilyen okból ültette a szívünkbe. Mindenesetre meg kell állítanunk azt a belső párbeszédet, amely felteszi a kérdést minden valamelyest vonzó, egyedülálló férfival kapcsolatban, hogy vajon ő-e az „Igazi”? A férfiról alkotott első benyomások, az időzítés, az imaéletünk, a közös ismerősök és az érdeklődési körök alapján véleményt formálunk. A következő pillanatban azon kapjuk magunkat, hogy egy szerelmi történet játszódik a fejünkben, amely még meg sem történt.

Abba kell hagynunk azt a megszállottságot, ami a lelki társ megtalálására irányul, hiszen már van nekünk. Az Ő neve Jézus. Ez nem elcsépelt. Ez nem klisé. Ez az igazság. Nem csoda, hogy testvéreink Krisztusban könnyen megijednek, hiszen bálvánnyá tettük a házasságot, s ez nem fog jól végződni senki számára.

APROPÓ, TESTVÉREINK KRISZTUSBAN… ENNEK MEGFELELŐEN KEZELED A KERESZTÉNY FÉRFIAKAT?

Nagyon sok keresztény emberrel kerülünk kapcsolatba életünk során. Belőlük barátok, tekintélyes személyek, vezetők, tanítványok lesznek, és talán még a férjed is egy nap. Sokféle szerepet tervezett Isten az Ő testén belül, de a legfontosabb, amiben mindannyian osztozunk, az az Istengyermekség – a Király örökösei vagyunk.

Olyan kétségbeesetten ragaszkodunk ahhoz a biztonsághoz, amit a randevúzás címkei hordoznak. Lehet ez „beszélgetés” vagy „udvarlás”. Esetleg „Barát” vagy „legjobb barát” vagy „vőlegény” A kapcsolat meghatározása fontos, de amint megnyugvást találunk, igazságtalan – és sokszor ki nem mondott – elvárások vernek gyökeret.

Van szabadságunk ennek felismerésében, hisz ezek a férfiak elsősorban a testvéreink Krisztusban. Ez kibillent minket a kritikus hozzáállásból, és lelki magasságokba emel, ahol elismerjük Isten hatalmát, és hagyjuk, hogy Ő irányítsa a kapcsolatainkat az Ő kegyelmével és szeretetével bízva az Ő útmutatásában.

VALÓBAN HAJLANDÓ VAGY PÁRBESZÉDRE ÉS KOMMUNIKÁCIÓRA?

Édesanyámnak van egy híres mondása: minden kapcsolathoz a kulcs a kommunikáció. Ezzel gyakorta gondoljuk úgy, hogy a labda a férfiak térfelén pattog és passzívan arra várunk, hogy a mi igényeink és elvárásaink szerint ők nyissanak felénk a kommunikációban, majd ezután mi cipelünk ki nem mondott sérelmeket és csalódottságot. Hogy egy férfi kommunikál és vezeti a párkapcsolatot, az fontos, de nem várhatjuk el, hogy egyedül ő cipelje a terheket. Azzal, hogy takargatod, hogy ki vagy, mit gondolsz és mik a vágyaid, megakadályozod a férfiakat abban, hogy rájöjjenek, hogy vajon képesek lesznek-e egy nap majd a házasságban is vezetni.

Mi hölgyek gyakran nem gondolunk bele valódi mélységében, hogy egy nap majd házasságra adjuk a fejünket, de azt garantálom, hogy maga a vezetés az elsők közé tartozik a hívő férfiak fejében. Csak kérdezz körbe! Ha megbeszéljük az aggodalmakat, kifejezzük az érzéseket és megoldjuk a problémákat, azzal a kommunikáció minőségét javítjuk, ami által rájövünk, hogy vajon hajlandóak vagyunk-e érdemben igazán beszélgetni a másikkal és teret engedni, hagyni őt is kifejezni ugyanezeket.

A BÜSZKESÉG KIHOZZA BELŐLED A LEGJOBBAT?

Van egy gyakorlat, amit megfigyeltem keresztény körökben, mégpedig az a bizonyos „listás elképzelés.” Megírsz egy listát, aminek tartalmával jellemzed a jövendőbelit, hogy milyennek szeretnéd, majd írsz egy másikat, amin az szerepel, hogy neked milyennek kell lenned ahhoz, hogy ti majd egyszer egy pár lehessetek az általad definiált tökéletes házastárssal.

Hozzámentem a számomra legtökéletesebb férfihoz. De ő nem az a tökéletes ember, akit a tizenkilenc éves énem lefestett volna annak idején, sőt nem is az, akit a megismerkedésünk előtt három hónappal jellemeztem volna, mikor huszonhat éves voltam. Hála Istennek, hogy lebontotta azokat a falakat, amiket felépíthettem volna a saját ötleteimmel és egyértelművé tette számomra, hogy mennyivel is tökéletesebb nekem az Ő akarata.

Fontos az is, hogy számoljunk a saját megérzéseinkkel. Van, hogy tudod, hogy ez nem fog működni és teljesen rendben van. Viszont amikor a „kedves és vallásos, de csendes” srác veszi a bátorságot és elhív valahova, de te ellenállsz, mert akit elképzeltél magadnak, az egy nyitott, vicces ember, aki a dicsőítéseket vezeti, akkor azért tedd fel magadnak a kérdést még egyszer. Nem a házassági tanúsítványt írod alá, hanem mondjuk vacsorázni mész. Sosem tudhatod, hogy az Úr milyen új utakat fog felfedni előtted függetlenül attól, hogy az most csak egy randevú vagy az örökkévalóság kezdete.

EL TUDOD ENGEDNI A FRUSZTRÁCIÓT ÉS CSAK ÉLVEZNI AZ EGÉSZET?

Valóban nagy a csalódottság, hogy a férfiak gyakran nem képesek lépni. Elhiszem, mert én is átéltem. Ott volt egy csomó hívő és gyönyörű fiatal nő, a másik oldalon pedig hozzájuk hasonlóan vallásos, fantasztikus fiatal férfiak és senki sem randizott. Egyszerűen senki nem „akadt horogra!” Voltam olyanok között, akik hatalmas „Amen!”-t kiáltottak volna olvasván a férfiak problémáival kapcsolatos cikket. Abban az időben keserű és bosszús voltam emiatt. Ez addig tartott, amíg meg nem osztottam a csalódottságomat egy fantasztikus sráccal, akinek el kellett volna hívnia valakit randira abból a társaságból és ez után rájöttem, hogy mennyire jelentéktelen volt a hozzáállásom és túl kevéssé bíztam az Úr gondviselésében. Ez egy igazán apró és finom váltás volt számomra, amit alig ismertem föl, de évekig éltem így.

A tény az, hogy nem könnyítjük meg a dolgot sok hasonló fiatal férfinak. Nem létezik jól megszerkesztett, bibliai alapokon nyugvó randi kézikönyv. A hívő férfiak komolyan veszik a céltudatosságot és mindent meg fognak tenni azért, hogy elkerüljék, hogy nekünk fájdalmat okozzanak.

Egyedül lenni nehéz. Azt gondolom, hogy ez visszatekintve könnyebben értékelhető. Noha a nagy kérdésből fakadó kihívások jelzik, hogy vajon létezik-e a jövendőbelid, rendkívül fontos, hogy leküzdjük és elengedjük a türelmetlenséget és a keserűséget. Csökkentsd az intenzitást, ha kell, és sorban haladj a dolgokkal. Légy őszinte az Úrral, és örömmel fogadd el az Ő útját. Hidd el, ez sokkal jobb, mint amivel te valaha is előrukkolhattál volna.

Kitty Volkman az florida-i Orlandóból származik és jelenleg a KLIFE-nál dolgozik, amely egy fiatalok szolgálatában tevékenykedő szervezet szerte az USA-ban. Történelemből és nemzetközi üzleti tanulmányokból diplomázott, nemrég ment hozzá férjéhez, Joshua-hoz.

Forrás: https://relevantmagazine.com/article/are-christian-women-taking-dating-too-seriously/

Fordította: Almási Laura és Dallos Bence

izás

Még nem érkezett hozzászólás