Érdekes gondolatokat hozunk nektek a román Crestinul oldaláról, amelynek fő témája a párkeresés: vajon igaza van annak, aki nem keres, hanem inkább vár, avagy itt is igaz, hogy “segíts magadon, Isten is megsegít”? Várjuk a véleményeteket!
szerelem
Ebben a részben a házasságig vezető útról szeretnék nektek írni. Talán úgy tűnhet, hogy elkéstem vele egy hetet, de a késlekedés szándékos volt.
Mára már minden évben minimum három-négy emlékévet ünnepel az ország, világszinten minden napra jut vagy egy tucat emlék/tematikus nap s figyelmet kaphat mindenki a biciklisektől a kutyákon át a biciklis kutyákig. No de, hogy még a házasságnak is legyen hete? – teszi fel a kérdést az egyszeri naptárkészítő. Minek? Hadd fordítsam meg: talán semmire sincs ma annyira szükség, mint arra, hogy kiemelten foglalkozzunk a házasság és a család fontosságával.
Ha már megtaláltad azt, akit nagy Ő-vé avatnak az évek és az egymás mellett való döntés, a Valentin-nap sok új kérdést felvethet. Ünnepeljünk? Ne ünnepeljünk? Ha igen, hogyan? Legyünk romantikusak? Adjuk valamit egymásnak? Hol húzódnak a giccs határai és mi az, ami valóban kifejezi az érzéseinket?
„Életünk legértékesebb kincsei a kapcsolataink.” Abban talán mindenki egyetért, hogy az ember születésétől fogva olthatatlan vágyat érez a másokkal való tartalmas kapcsolatteremtésre. Ennek megértésére és alkalmazására jó a következő könyv: Kapcsolatklinika.
A múlt héten megtartott 777 Offline-on is érintett témában ajánlok most könyvet.
A házasság közel sem olyan könnyű, mint ahogyan azt Hollywood elhiteti velünk. A rózsaszín, cukormázas boldogság csak addig tart, míg a vásznon meg nem jelenik a The End. Az élet a filmeken kívül zajlik és nem szabad, hogy a tökéletes élet álomképe irreális elvárásokat teremtsen bennünk. De mielőtt még nagyon elkeserednénk, hallgassuk meg Caelen Tallant három tanácsát, melyek betartásával megelőzhetjük a katasztrófákat.
Jézus azt mondja, hogy…. kezdődhetne a vers, de Reményik Sándor ehelyett gyönyörűen tolmácsolja Jézus szavait a mennyei házasságról. Szeretettel ajánljuk a figyelmetekbe!
Kedves jövendőbeli feleségem! Vicces, hogy levelet írok, és azt sem tudom, hogy elolvasod-e valaha….Mert hova is küldhetném, nincs meg a címed, nem tudom a telefonszámodat, hogy felvehessem veled a kapcsolatot.
Hodász András atya blogja az önkielégítésről eléggé megmozgatta a kommentelőink billentyűzeteit, érkeztek hozzászólások, melyek értetlenül állnak a cikk mondanivalója előtt, mások azért aggódnak, hogy az egyház elítéli a szexet, a testet vagy éppen orgazmust. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Lelkivezetésben elég gyakran felmerül az önkielégítés kérdése. Elsősorban persze a kamasz fiúkat érinti, nem véletlenül. Egy 14 éves fiúnak erősen megugrik a tesztoszteron szintje, kb. 800%-kal lesz magasabb, mint tízéves korában volt. Nem meglepő, ha hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel a belső atomrobbanással. De semmi baj, nagyon fontos időszak ez! Ilyenkor két út van előtte: hallgat a világra, és kiéli kábé “ahogy esik úgy puffan” alapon, vagy hallgat a Bibliára, és felfedezi, hogy Isten milyen céllal teremtett belé egy atomreaktort. Aki Isten mellett dönt, és végül megtanulja kezelni a szexuális energiáit, abból nagyobb eséllyel lesz hűséges és figyelmes férj, vagy hivatásához hű, tisztán élő pap.
Szóval miért gondolom, hogy az önkielégítés nem jó megoldás? Nézzük!