Múlt hétvégén több katolikus csoportban is megjelent egy videó, melyben a 21 éves Janka beszél arról, hogyan szólította meg őt az Isten, és lassan, lépésről lépésre hogyan került Vele élő kapcsolatba, míg ma már Jézus a szíve középpontja. Ezt a gyönyörű megtéréstörténetet nektek is elhoztuk. Fogadjátok szeretettel!
Janka így kezdte beszédét: „azért vagyok itt, hogy tanúságot tegyek arról, hogyan kerültem kapcsolatba az élő Istennel, és arról, hogy Jézus hogyan lépett be az életembe”.
A tanúságtétel elején elmesélte, hogy gyermekkorában a családi életükben nem volt jelen Isten, ő mégis katolikus iskolába járt. Emiatt a szokásos vallásgyakorlatokat megtette (imádság, szentmisére járás), de igazán nem élt Istennek. 14 éves korában aztán egy rossz élmény hatására teljesen hátat fordított Neki, még a létét is megtagadta, felhagyott a vallásgyakorlással is, lázadt Ellene.
„És ahogy én így döntöttem az Isten ellen,” – mondja Janka – „az életem megindult lefelé a lejtőn. Evészavarom lett, depresszióval küszködtem, és olyan baráti társaságom volt, akik csak lefelé húztak. Nem találtam a kiutat, nem szerettem saját magamat. Amikor már kellőképpen rosszul voltam és elég sok baráti kapcsolatom is tönkrement, elkezdtem gondolkodni, hogy miért történik ez.”
Elkezdett könyveket olvasni, és – bár ezek nem vallásos könyvek voltak – az író, akitől olvasott, sokat említette Jézust. „Emlékszem, elsőként a lábmosás történetét olvastam. Nagyon tetszett Jézus alázatossága, hogy megmosta a tanítványok lábát. És fellobbant a szívemben a vágy, hogy én is szeretnék így viselkedni, így fordulni a barátaimhoz, szeretném az embereket magam elé helyezni és szeretném, ha az embertársaim fontosabbak lennének, mint én saját magamnak.
hirdetésÉs akkor az Úr elkezdett magához vonzani.”
Tizenkettedik évfolyamos volt, amikor megismerkedett a későbbi legjobb barátnőjével, akivel elkezdett Istenről beszélgetni, és aki elhívta őt közösségbe, szentmisére, szentségimádásra. Ekkor azonban még nem kezdte el kialakítani a kapcsolatát Istennel. „Nem hoztam igazi döntést az Isten mellett”– vallja. Aztán a barátnője 2023 nyarán meghívta egy zarándoklatra Medjugorjéba. Akkor még semmit nem tudott róla, csak hallotta, hogy ezek az utak jók szoktak lenni. Egyből igent mondott a hívásra, mert szerette volna megismerni az Istent, akkor már kíváncsi volt Rá és szeretett volna közelebb kerülni Hozzá.
„Medjugorje híres arról, hogy ott az emberekkel csodálatos dolgok történnek, érzékelhető módon megtapasztalják az Isten jelenlétét. Velem semmi ilyen különös dolog nem történt, csak azt éreztem, hogy ez volt életem legboldogabb hete. Arról a zarándokútról egészen máshogy tértem haza, mint ahogy elmentem.
Hiszem, hogy az Isten akkor ott titkon cselekedett a szívemben,
mert ezután természetessé vált, hogy mindennap imádkoztam a rózsafüzért, elkezdtem rendszeresen szentmisére járni, ami korábban nem így volt.”
2023 őszén Budapestre került egyetemre, abban a reményben, hogy – a nehéz gimnáziumi évek után – kinyílik előtte a világ és minden nagyon jó lesz, de nem így lett. Nagyon rosszul érezte magát abban az iskolában, nagyon magányos volt, nem találta a helyét. „Könyörögtem az Istenhez, hogy segítsen rajtam valahogy. Elkezdtem sokat imádkozni, rózsafüzért rózsafüzér után mondtam, mindennap elmentem szentmisére, mert tulajdonképpen nem maradt nekem senki más, csak az Isten. Senkivel nem tudtam időt tölteni, csak Vele. Ahogy egyre többet imádkoztam és egyre inkább elmélyült a kapcsolatom az Istennel, kezdtem öntudatra ébredni és mintha megvilágosodtam volna. Rájöttem, hogy ugyan ez most egy nehéz időszak, lelkileg nagyon szenvedek, Isten ezt „szándékosan” adja nekem, mert szükségem volt rá, hogy felkészítsen valami sokkal jobbra és sokkal nagyobbra, amit akkor még nem tudtam, hogy mi lesz.”
Egy-két év ilyen elmélyült imádságban és alakulásban telt, aztán a sok ima által Janka kezdte észrevenni magán, hogy a szíve változik, több lesz benne a szeretet, máshogy viszonyul az emberekhez és saját magához is, másképp látja a világot – és lelkileg is egyre jobban érezte magát. Egyre több reménye lett azt illetően, hogy Isten ki fogja vinni nehéz helyzetéből. Akkor azonban még úgy gondolta, hogy az Isten ezt az ő elképzelése szerint fogja megtenni, és olyanokat fog megadni neki, amilyen dolgokra ő gondolt.
„2025 nyarán is voltam Medjugorjéban, ami nagy fordulópont volt az Istennel való kapcsolatomban. Akkor már viszonylag jól voltam, volt kapcsolatom Jézussal. Ott Medjugorjéban az egyik szentségimádás alatt olyat tapasztaltam, amit azelőtt sohasem. Volt egy pont, amikor mintha Jézus megfogta volna a magam előtt összekulcsolt kezeimet és a szívemre helyezte volna. Az egész testem elkezdett lüktetni és pulzálni és elkezdtem hívni a Szentlelket. Meglepődtem, mert ezt nem saját elhatározásomból csináltam, hanem jött belőlem, csak átadtam magam neki. Másnap ez megismétlődött azzal a különbséggel, hogy akkor már elkezdtem nyelveken imádkozni. Az Isten kiárasztotta rám a Szentlelket, teljesen betöltött és a zarándokút után kialakult bennem egy nagyon erős küldetéstudat, hogy
Jézusnak vagyok a munkatársa, és feladatom van.
Ezen a ponton Jézus egészen mélyre vitt, gyökeret vert és Ő vált az egyetlen valósággá a szívemben.”
Hazatérve folytatta az imádságot, és megszületett benne a vágy, hogy közösségben élje meg a hitét. Imádságban kapta az útmutatást, hogy csatlakozzon az Új Jeruzsálem közösséghez, ahol már az első pillanatban egészen otthon érezte magát, és ahol lehetőséget talált arra, hogy másokat is közelebb vigyen Jézushoz.
„Amikor elkezdtem Jézussal járni az úton, Őt követni és imádkozni, akkor a fejemben valami egészen más volt. Hittem és reméltem, hogy Jézus ki fog vinni a szenvedéseimből, de egészen máshogy képzeltem el. Soha nem gondoltam azt, hogy Jézus Krisztus saját magát fogja adni nekem, nem gondoltam, hogy Ő a szívembe fog költözni, és hogy a szívem által fog cselekedni. Nem gondoltam, hogy Jézusnak az a célja és a vágya, hogy a szívemben éljen és az én szívem által szeressen.
Egyre inkább azt érzem, hogy ez az én hivatásom: hogy szeressek Jézus végtelen és irgalmas szeretetével,
és hogy ezt megengedjem Neki. Sokszor ugyanis nehéz megengedni, hogy Jézus átragyogjon rajtam. Pedig Ő csak ennyit szeretne, hogy átsüthessen rajtam és általam mutassa meg magát az embereknek. Amikor először elmentem Medjugorjéba, nem gondoltam volna, hogy Jézus ezt fogja velem tenni.
Azt gondolom, hogy Jézus nem megváltoztatott engem, hanem felszínre hozta azt, aki valójában vagyok.
Megmutatta, hogy én Hozzá tartozom, az Övé vagyok és Ő az egyetlen valóságom. Most 21 éves vagyok és pont a napokban gondolkodtam rajta, hogy nem foglalkozom azzal, mennyit éltem eddig, hanem egyszerűen minden napom az Istené, minden napom Jézusé, szolgálok, Érte vagyok, ezért minden napom teljes. Mindennap készen állok, mert minden napom az övé.
Jézussal teljes a szívem, Ő a mindenem. Ha az embernek van Jézusa, akkor mindene van.
Szerintem minden embernek erre kell törekedni, hogy Jézus legyen a szíve középpontja, és akkor jöhet bármi. Én tényleg azt érzem, hogy bármilyen rossz érzés is jön, nem ingok meg, mert Jézus sziklaszilárdan áll a szívemben, és ez megtart. Ő egy biztos pont az életemben.
Nekem a legdrágább kincsem Jézus, és azt érzem, hogy nekem Ő maga elég.
Arra szeretnék törekedni, hogy minden napomat teljesen Neki adjam, és hogy a legapróbb, legjelentéktelenebb mozdulatokban is felfedezzem Jézust és az Ő irgalmas szeretetét. És hogy a szívem egy legyen Jézussal, hogy teljesen egyesüljek Vele, mert Neki is ez a vágya, hogy én és Ő egyek legyünk.”
A teljes tanúságtétel itt hallgathatjátok meg:
hirdetés
