Pár napja betértem egy nagyobb bútoráruházba, ahol maga a Mikulás fogadott. Ti jártatok már így októberben? Mondhatom mély hatást tett rám a dolog! Oly’ annyira, hogy az üzletből kiérve a blokk hátoldalára kezdtem el írni az első verssorokat.

Pár napja betértem egy nagyobb bútoráruházba, ahol maga a Mikulás fogadott. Ti jártatok már így októberben? Mondhatom mély hatást tett rám a dolog! Oly’ annyira, hogy az üzletből kiérve a blokk hátoldalára kezdtem el írni az első verssorokat.

Az ünnepi készülődés előtt zajlott le ez a párbeszéd köztem és két tündéri óvodás kislány között. Míg a felnőttek őrült tempóban vásárolnak, sütnek, takarítanak, addig az apróságoknak egyéb gondjuk sincsen, mint a karácsonyi kívánságlista megfogalmazása. De ki is hozza az ajándékokat? Miért a Jézuskának írunk levelet, és ki is az az Isten?

Vannak a „szokásos” karácsonyi dalok. Ünnep-feeling, lassú, szép dallammal; amelyet mindenki kívülről fúj. Ez a dal nem egy ilyen. A talán leghíresebb amerikai a capella együttes, a Pentatonix igencsak felpörgeti a karácsonyi zenetárunkat. Fogadjátok szeretettel!

Nagy-Britanniában azért utasított vissza egy karácsonyi reklámfilmet a Digital Cinema Media, mert úgy vélték, az „túl vallásos”. A filmecske mottója az volt: Christmas (Karácsony) Krisztussal kezdődik (Christmas begins with Christ). Az eseményről a Családháló számolt be. (A DCM semmilyen politikai vagy vallási reklámot nem hajlandó forgalmazni.)

Megpróbálunk olyan verset is mutatni nektek, amit nem szavalnak minden karácsonyi ünnepségen, és nem olvasnak fel minden második közösségi alkalmon. Nekünk tetszik!

A világirodalom számos kiemelkedő alkotása karácsony ünnepéhez kötődik, ahogy a magyar irodalom is megannyi csodálatos művel ünnepelte már karácsonyt. Időnként azonban megesik az is, hogy történelem, szakrális ünnep és a magyar irodalom összefonódik…

Néha jól esik megállni, és visszanézni, mi a helyzet. Egy kedves riporter-újságíró barátomat kértem meg, hogy készítsem velem egy interjút. Olvassatok rólam, külső szemszögből.

Befejeződött az éjféli szentmise Teréz anya nővéreinek Tömő utcai kápolnájában. A mennyből alászálló szeretet hatalma — mint valami túl erős szesz — szinte fejbe kólintotta az együtt ünneplő népet, a negyven-ötven hajléktalan embert, akik az utolsó ének után sem mozdultak a zsúfolásig megtelt helyiségből. Csak ebből az aranyló álomból ne kelljen felébredni… Nem is kellett. Karácsony szelleme akkor sem illant el, amikor hamarosan kiderült, körülbelül egy tucat hajléktalan nőnek nem jut már hely a szálláson… A megoldás rögtön megérkezett: „Nálam a hittanteremben megalhatnak! Be is van fűtve!” – kiáltott bele a nagy tanácstalanságba a szent ruháitól épp megszabadult atya, kis nyolcadik kerületi plébániánk papja, ez a gyors észjárású, mindig tettre kész késő-negyvenes férfi (hívei szerint igazi szent).
