Jézus tud beszélni?-Gyerekszáj

Az ünnepi készülődés előtt zajlott le ez a párbeszéd köztem és két tündéri óvodás kislány között. Míg a felnőttek őrült tempóban vásárolnak, sütnek, takarítanak, addig az apróságoknak egyéb gondjuk sincsen, mint a karácsonyi kívánságlista megfogalmazása. De ki is hozza az ajándékokat? Miért a Jézuskának írunk levelet, és ki is az az Isten?

– Írtatok már levelet a Jézuskának?- kérdezem a lányokat.

– Még nem írtunk, de majd veled megcsináljuk -mondja a nagyobbik. -Hatalmas papírra fogjuk írni, mert a kicsire ki sem férne.

– De a Jézuska nem tud válaszolni -mondja a kicsi. – Nem tud beszélni, mert nem ember.

Minden bölcsességemet összeszedve megpróbálom kijavítani ezt a gondolatmenetet. Nehéz egy hároméves kislánnyal megértetni, hogy Jézus valóságos ember és valóságos Isten, ezért ebbe bele sem kezdek. Kissé egyszerűnek hatnak a válaszaim, szinte profánnak érzem őket.

hirdetés

– De, ember volt- válaszolom. – Ő az Isten fia, itt élt a Földön emberként, majd meghalt és feltámadt.

Csönd. Szinte hallom a fejecskékben a fogaskerekek zakatolását. A kicsi az ujját rágcsálja és elgondolkozva mered maga elé. Ő még nem érti, de a nagyobb elkezd figyelni. Megragadom az alkalmat az evangelizálásra.

– És ha te ezt elhiszed, akkor te is fel fogsz majd támadni- jelentem ki, és magam is megdöbbenek, hogy mennyire le tudtam egyszerűsíteni azt a rengeteg harcot és érzelmet, ami bennem is kavarog a hittel kapcsolatban.

– Te ezt elhiszed?- kérdezi a nagylány.

– Igen, én ezt határozottan hiszem.

– Akkor te is fel fogsz támadni!- jelenti ki lelkesen és csillogó szemekkel. – Én is elhiszem. Anya is hisz ebben?-kérdezi.

– Igen, anya is ezt hiszi.

– Akkor ő is fel fog támadni- jelenti ki boldogan.

A huncut hugica kaján vigyorral közbeszól a beszélgetésbe.

– Én nem hiszem- mondja és közben fülig ér a szája. Még nem érti, hogy miről van szó, de látszik rajta, hogy nagyon élvezi a hirtelen figyelmet.

– De akkor nem fogsz feltámadni!- szól rá indulatosan a nővére.

Tovább vigyorog, csak néz minket és rágcsálja az ujját.

– Na jó, elhiszem- jelenti ki diadalittas mosollyal.

– Akkor fel fogsz támadni- nyugszik meg a nővére.

Csöndben figyelem őket, bólogatok. Hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak még. A nagylány elkezd mesélni arról, hogy a múltkor a mamával templomban voltak, majd ismét a karácsony lesz a téma és az ajándékok. Már nem is kell megszólalnom, mert a gondolatok maguktól jönnek. A feltámadás egészen biztos (okoskodik a gyerek), hiszen a karácsonyfát is a Jézuska hozza, és az minden kétséget kizáróan ott áll minden évben a nappali közepén.

Megdönthetetlen bizonyíték – gondolom, majd azon kezdek el töprengeni, hogy nem hiába mondta Jézus, legyünk olyanok, mint a kisgyermekek.

Ez a beszélgetés egy szép kezdet -mosolygok magamban, és közben azért imádkozom, hogy ez a gyermeki hit később szilárd meggyőződéssé alakuljon át bennük.

hirdetés