Mások hibáztatása mindig könnyebb. De nekünk is van felelősségünk.
Címke böngészése
#csakegygondolat
A házas életre lélekben és életben aktívan készülve egyértelmű, hogy nem lesz az emberből pap. De miért is olyan egyértelmű ez?
Volt már tapasztalatotok véradással? Ha még nem, akkor se bánkódjatok, biztosan lesz még rá alkalmatok, viszont én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy élete során legalább egyszer tegyen effajta szolgálatot mások felé.
Mindannyiunkhoz máshogy szól Isten, és mindannyian máshogy érezzük a kéztetést Isten iránti szeretetünk és hálánk kifejezésére. De vannak, akik nem veszik észre az Ő szeretét, viszont nem szabad engednünk, hogy ez minket gátoljon hitünk kifejezésében.
Van valami megható abban, ha egy hajléktalan Bibliát olvas az aluljáróban, miközben várja, hogy a Nyugatinál áramló tömeg megszánja egy kis alamizsnával. Persze sokakban visszatetszést is kelthet, de én úgy érzem, inkább tanulhatnék tőle.
Keresztény családban nevelkedvén valahogy sosem kérdőjeleztem meg a nagyböjti tevékenységek mibenlétét, de évről évre, ahogy próbálom a Húsvét misztériumát egyre jobban megérteni és megélni, akaratlanul is feljön a kérdés, hogy haladok-e egyről a kettőre, mit csinálok tulajdonképpen és ez miért is olyan jó nekem?
Rengeteg izgalmas dolgot lehet manapság hallani a villamoson. Magyar kultúránk egész széles skálája jelenik meg a beszélgetésekben, monológokban. Van, aki kéreget, van aki zenét hallgat. Akad, aki olvas vagy játszik, mások kellemesen beszélgetnek. A napokban pedig találkoztam valakivel, aki imaláncot szervezett.
A keresztény hitben nevelkedésnek hátránya, hogy mindent természetesnek veszünk. Unásig hallottuk már ugyanazokat a verseket, értelmük talán el sem hatolt a tudatunkig, a szívünkig. Megszoktuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért is, hogy van örök élet, és feltámadás. A megtéréskor ezek tudatosulnak, rádöbbenünk a saját bűneinkre, és a kereszt értelmére. Elfogadjuk ésszel is, hittel is, de könnyű visszacsúszni a megszokott vallásosságba.