Rengeteg káros szokás fertőzi a vezetési kultúránkat, amelyeknek hamar véget kéne vetnünk.

Rengeteg káros szokás fertőzi a vezetési kultúránkat, amelyeknek hamar véget kéne vetnünk.
Rengeteg szó esik az érettségiről, de talán kevesebb az érettségizőkről. Akik tizenkét évet készültek erre, akik eddig mások kedvéért öltöztették virágba az iskolát és remélték, hogy egy nap értük fog díszbe borulni az épület. Ők most nem ballagnak sehová.
“Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” – kérdezi Jézus remegő tanítványaitól, miután lecsendesítette a tengert. Ugyanezt a kérdést nekünk is feltehetné.
Mialatt a 10 millió, élesztőjétől megfosztott, kovászos pékáruk szakértőjének országává váltunk, két “karantén-konyhás” recept elolvasása közben összeszedtem néhány gondolatot, ami engem megérintett az elmúlt hetekben.
A média különböző felületein sajnos sokszor a pánikkeltéssel találkozunk az utóbbi hetekben a koronavírus-járvány kapcsán is. Fontos, hogy ezekből az információkból ki tudjuk szűrni azokat, amelyek tényleg fontosak számunkra.
Pár gondolat az aratnivalóról, a munkásokról és arról, hogy sokszor mennyire kényelmes keresztény tudok lenni. Pedig Jézus nem csupán a vasárnapi szentmisékre hív, hanem arra is, hogy aktívan kövessem Őt.
Te mit szoktál csinálni, ha tömegközlekedéssel utazol? Éppen a múltkor figyeltem meg, hogy tíz emberből nyolcan a telefonjukat nyomkodták és én is köztük voltam. Sőt, olyan is előfordult, hogy miközben mással beszéltem személyesen, azzal párhuzamosan próbáltam üzenetekre is válaszolni. Itt az idő, hogy kicsit kibújjak a képernyő mögül…