Rengeteg izgalmas dolgot lehet manapság hallani a villamoson. Magyar kultúránk egész széles skálája jelenik meg a beszélgetésekben, monológokban. Van, aki kéreget, van aki zenét hallgat. Akad, aki olvas vagy játszik, mások kellemesen beszélgetnek. A napokban pedig találkoztam valakivel, aki imaláncot szervezett.
Egyik alkalommal, amikor hazafelé tartottam a villamossal, a mellettem ülő lány telefonbeszélgetésére lettem figyelmes. Akaratlanul is hallottam, ahogy egy szinte már horrorfilmbe illő történetet mesélt, mint később kiderült, az egyik ismerőséről. Tragikus betegség, műtéti komplikáció, intenzív osztály. A beszámoló vége azonban váratlan fordulatot vett. A lány ezekkel a mondatokkal tette le a telefont:
Csak azért mondtam el ezt neked, mert tudom, hogy te imádkoznál érte.
Mielőtt felocsúdhattam volna a meglepetésből, a lány már hívta is következő ismerősét. Ismét elmesélte a történetet a barátjáról, majd megkérte, hogy imádkozzon így ismeretlenül is a fiúért.
Annyira megdöbbentett a jelent, hogy elfelejtettem szólni a lánynak, hogy majd én is imádkozom az ismerőséért. Olyan hihetetlen volt a helyzet. A gimnazista lány a délutáni csúcsidőben, fényes nappal a villamoson szervezett imaláncot egy válságos állapotban lévő ismerőséért. Én meg sokszor magamat is alig tudom rávenni, hogy egy percnél többet imádkozzam a bajba jutott ismerőseimért.
hirdetésHirtelen belém nyilallott a gondolat, milyen lenne Magyarország vagy egész Európa, ha ilyen fiatalokkal lenne tele. Ha olyan emberek lennének mindenfelé, akik nem szégyellik a hitüket, és tudják, hogy minden problémával Istenhez fordulhatnak. Mindnyájan igazi jelek lennénk a világban.
Fotó: pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás