#csakegygondolat, Harmati Dóra

#csakegygondolat – Én megtettem mindent?

Mások hibáztatása mindig könnyebb. De nekünk is van felelősségünk.

Még most is a fülemben cseng az a prédikáció, amit egy ifjúsági találkozón hallottam. Azért emlékszem rá, mert nagyon igaz, és én is rengeteget küzdök vele. Ha az ember részese egy közösségnek, gyülekezetnek, plébániának, akkor hajlamos elkényelmesedni és a csodát várni a vezetőktől. De egy közösség sikeressége nem egy vagy két emberen múlik, mindenkinek bele kell tennie a magáét. Ebben a prédikációban a lelkész arról mesélt, hogy fiatalként nagyon sokat panaszkodott a gyülekezeti ifjúsági csoportra. Az egyik panaszáradata alatt azt is kijelentette beszélgető partnerének, hogy annyira rossz az ifi, hogy ott is hagyja a közösséget. Társa szépen végighalgatta, majd csak ennyit kérdezett tőle: És te mit tettél azért, hogy jobb legyen?

A fiatal fiú szinte megfagyott. Természetesen semmit nem tett, a kérdés betalált, nem is hagyta ott a közösséget. Ez a kérdés sokszor ott motoszkál bennem is. Megtettem mindent, hogy jobb legyen a gyülekezetemben? Imádkozom értük eleget? Részt veszek a programok szervezésében/lebonyolításában? Ott vagyok másoknak, ha szükségük van rám? Szeretettel és türelemmel hallgatom a felvetéseket? Támogatom a lelkészeket, a különféle csoportok vezetőit? Vagy csak elvárom tőlük a csodát és jól megkritizálom a munkájukat? Van itt még bőven tennivaló, és nekem is magamon kell kezdenem.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás