Új év, új KV! Hodász András atya idén is válaszol a kérdéseitekre.
Kategória
Blog
Amikor megkértek, hogy mondjam el a véleményemet a fenti témában, elsőként az jutott eszembe, hogy amióta felszenteltek, csak kapkodom a fejem attól a rengeteg elvárástól, amivel papként szembesülök: hogy miről ne beszéljek, miről beszéljek, és miről hogyan beszéljek. Végre valaki arra is kíváncsi, hogy amúgy én mit gondolok!
Az ember életében kellenek olyan események, pillanatok, mikor ünnepelni tud. Kicsit megáll a munkájában és hagyja, hogy a szépség és az öröm járja át. Nem figyel oda az időre, nem rohan, hanem megéli a pillanatot.
A mai napon Magyarország – és a Kárpát-medence – több ezer templomában imádkoztak az emberek. Több ezer templomban beszéltek papok az örömhírről, Isten szeretetéről, a megváltás fantasztikus titkáról. Kivéve egyetlenegy helyen, de mégis most erről beszél az egész ország.
Már gyermekkoromban megtanultam, hogy az ókori görögök is az önismeretet tartották a filozófia mint a bölcsesség tudománya helyes művelése alapkövének. A humanizmus emberközpontúsága ismét az égről a földre irányította a tekintetet, de a személyes hitemben sok-sok éven keresztül nem jelent meg az önismeret szükségessége. Ma már elképzelhetetlen, hogy a „Ki vagyok én?” kérdésre helyes, sőt, bármilyen választ tudjak adni a „Kicsoda Isten?” kérdésre való válasz nélkül.
Biztos Te is tapasztaltad már, hogy milyen egy jó lelkigyakorlat (vagy közösségi hétvége), mennyire feltölt, mennyi emberrel, baráttal találkozol, mennyi jó előadás és dicsőítés van, mennyire jó kiszakadni a hétköznapokból. Igen ám, de aztán vissza is kell jönni…! A következő tippeket saját tapasztalatból és persze másokéból szedtem össze. Érdemes lehet ezekre oda figyelni! (De előbb persze: menj el lelkigyakorlatra!)
Házasságra készülő párként az esküvőszervezés legkülönbözőbb feladatai kerülnek elénk nap mint nap. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy ismerőseink sorra teszik fel a kérdéseket: milyen színű lesz a dekoráció, hány emeletes lesz a torta, ki fog zenélni, és – amire sosem számítottunk volna: írunk-e házassági szerződést.
Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.