Biztos Te is tapasztaltad már, hogy milyen egy jó lelkigyakorlat (vagy közösségi hétvége), mennyire feltölt, mennyi emberrel, baráttal találkozol, mennyi jó előadás és dicsőítés van, mennyire jó kiszakadni a hétköznapokból. Igen ám, de aztán vissza is kell jönni…! A következő tippeket saját tapasztalatból és persze másokéból szedtem össze. Érdemes lehet ezekre oda figyelni! (De előbb persze: menj el lelkigyakorlatra!)
A hullámzás az egyik legnehezebb dolog az életünkben, az enyémben legalábbis biztos. Nagy nehezen elmegyek egy előadásra vagy lelkigyakorlatra (mert persze a Kísértő ilyenkor hozza ám a fejfájást, az egyéb fontos teendőket, a személyes ellentéteket, amik miatt elmegy a kedvem sokszor), ott megélek mélypontokat, csúcspontokat, érzelmileg, lelkileg, lemerülök, töltődök, szociális életet élek. Aztán eljön a vasárnap este, és otthon megtámadnak a mosatlanok és a hétfő előszele… Íme, amikre Neked és nekem is oda kellene figyelni.
Ne határozd el, hogy mostantól minden más lesz!
Nehéz lesz hazamenni és a hétköznapokban megvalósítani a lelkigyakorlaton még könnyűnek tűnő dolgokat. Ahogy az újévi fogadalomnál, így itt is fontos, hogy ésszerű kihívásokat állíts magadnak, mérd fel, hogy miben tudsz tényleg változni. Inkább haladj lépésről lépésre. Az életedben kevésbé vagy védett környezetben, vezetve, és ez mindent nehezebbé is tesz.
Olvasd újra a jegyzeteid!
Ugye szoktál jegyzetelni? Nem csak az előadást! Lelki naplóba írhatod az érzéseidet, sikereidet és kudarcaidat is. Egy hónap és egy év távlatában is tanulságos. A jegyzetek újra olvasása vagy hangfelvételek újra meghallgatása pedig még jobban elmélyíti, rögzíti az agyadban és a lelkedben is a hallottakat. Minden napra vagy hétre választhatsz célt vagy kulcsmondatot, kulcsszót a jegyzeteidből, ezáltal is emlékezve a témára, üzenetre.
hirdetésFolytasd kicsiben a lelkigyakorlatot!
Itt arra gondolok, hogy ha sok dicsőítés volt a lelkigyakorlaton, akkor dicsőíts tovább, akár egyedül is. Ha a szentségimádás vagy a napi mise köré épült a program, akkor próbálj meg ezekből többet beiktatni a hétköznapjaidba. Tarts meg olyan elemeket, amik sokat adtak!
Keep in touch! Azaz: tartsd a kapcsolatot!
Főleg, ha új embereket ismertél meg, akikkel nem találkozol hetente a közösségben, vegyétek fel egymást Facebookon, szervezz egy utótalálkozót (egy hét után leülepszik a téma, válaszokat kaphattok belső kérdéseitekre, nehézségkbe ütközhettek – ezt mind meg lehet osztani!), ülj be sörözni az egyik szimpatikus résztvevővel. Fontos a kapcsolat, hiszen egy mély közös élmény köt össze titeket. A későbbiekben is „hasznos” lehet egy támasz, egy új barát.
Meséld el, de csak óvatosan!
A lelkigyakorlatok után annyira aktívan élhet benned az emlék, hogy talán túlzottan is le akarod nyomni a torkán valakinek az üzenetet, amit te hallottál, az érzést, amit átéltél. A misszió nagyon fontos, és az is, hogy felvállald, hol jártál és milyen volt. Akár reklámozhatod is az adott napokat, közösséget, stb. De ne felejtsd el, hogy teljesen nem tudod átadni, és inkább a kedvcsinálás, bátorítás legyen hangsúlyosabb, mint a „pusholás”.
+1 Mindig van több!
Fogadd el: soha nem lesz teljesen kérdés-mentes, kétség-mentes időszakod, nem lesznek teljesek az ismereteid, nem fogsz tudni tökéletesen szeretni vagy bűn nélkül élni. Az Isten mindig tud többet adni! Soha ne állj meg, ne elégedj meg azzal a szinttel, ahová küzdelmek árán eljutottál! Persze egy kis pihenés nem árthat, de ne felejtsd: stagnálás nincs, csak csökkenés. Vagy fejlődsz és törekedsz, vagy egy idő után szép lassan, talán észrevétlenül távolodsz majd az Istentől. Foglalkozz naponta a lelkeddel, beszélgess lelkivezetővel, barátokkal, és tervezd meg, hogy melyik lelkigyakorlatra mész legközelebb!
kép:pexels.com
hirdetés
1 Komment
Üdv,itt a kitiltott!
Először is köszönöm,hogy innét még nem. “észrevétlenül távolodsz majd az Istentől.” Többször írtam,hogy ez lehetetlen.Segítek megérteni.A te nézőpontodból nézve figyeled,tapasztalod Istent (nagyképű gondolat,csak így nézni),ezért azt hiszed,hogy tudsz távolodni tőle.Elfelejted,hogy mi a helyzet az Isten nézőpontjából.Ő sosem távolodik tőled és addig míg a kettőből az egyik fent tartja a kapcsolatot,nincs távolodás.Te maximum,becsukhatod a szemed de attól még semmi nem tűnik el.**Isten nem egy társ akit elhagyhatsz hanem egy részed amitől képtelenség megszabadulni.** (húú,ez tetszik nagyon,saját gondolat!! Na ez betesz neked,fogadjunk.mert mindenáron kint keresed ami bent van.(a furcsa az,hogy részben igazad van,de az elképzelésed a hogyan -ról borzalmas) Kedves olvasó,te nyugodtan hidd,hogy távolodhatsz én meg tudom,hogy Istentől sosem tudnék eltávolodni.Nos,melyikünk Istenképe egészségesebb? Ne feledd,te azt hiszed,hogy Isten hagyja,hogy távolodj,az én istenképemmel pedig Isten örökké velem van.(de kár,hogy nem tudunk “vitatkozni”,az mindig élesíti az elmét)